Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1284 SI TOS PÉTER egyik résztvevő a rendőrségen elmondotta, hogy (az általa jól ismert, mert a szüleivel egy házban lakó) Peyer a tüntetés előestéjén mintegy 400 vasbotot osztott ki a Gömb utcai helyiségben és a Három Nyolcas vendéglő mögött lévő ún. kiserdőben, egy másik vallomás szerint pedig szerepe volt a pisztolyok beszerzésében és szétosztásában is.1 A szervezet tagjai az egyik vallomástevőt rá akarták venni arra, hogy vonja vissza, amit elmondott, s amikor az illető erre nem volt hajlandó, megfenyegették, hogy nem kap munkát, és „megbosszulják rajta Peyert". A „vasbotos tüntetés'' ürügyén a koaliciós kormány felfüggesztette a vasasszakszervezet működését, és csak 1909 áprilisában engedélyezte ismét a tevékenységét. A gépgyári munkások szakosztályát azonban véglegesen feloszlatták; Peyer pedig a Gömb utcából időközben a Váci út 97-be költözött angyalföldi területi csoport vezetője lett. A Vasmunkás Szövetség ez időben még korántsem volt egységes szakszervezet. A gazdasági harcok irányításában a szakmai szakosztályok 1903 után is lényegében önállóan jártak el, a koordináció laza, esetleges maradt. A szabadszervezet1 1 1908-as kongresszusán napirendre került a vezetés továbbfejlesztése. Peyer is síkra szállt a központosítás mellett. Kifejtette, hogy sok anyagi és erkölcsi kárt okozott az ötletszerűség, az improvizáció a bérharcok szervezésében, anarchisztikus maradt a segélyezés és a sztrájktörők nyilvántartása. Szóvá tette, hogy sok szakma nem rendeltetésszerűen használta fel az ellenállási alapot. A megoldást ő is abban látta, hogy a mozgalmi ügyek centralizált vezetésére országos végrehajtó bizottságot alakítsanak.1 2 A kongresszus ezt a megoldást fogadta el, és Peyer tagja lett az új szervnek. Az országos végrehajtó bizottság — a szakszervezet már említett átmeneti felfüggesztése miatt - nem fejtett ki érdemi tevékenységet. Egyébként sem lett volna kellő ereje ahhoz, hogy országos méretekben átfogja a mozgalmat. Reálisabb, könnyebben megvalósítható megoldás volt a központosítás első lépéseként a budapesti, a szövetség fő erejét jelentő szakmák egyesítése szervezési és bérmozgalmi szempontokból egyaránt. Elvileg az érdekelt felek ezzel már korábban is egyetértettek, a megvalósítás mégis késlekedett. A döntést azonban sürgőssé tette, hogy viszály robbant ki az esztergályos szakosztály és a Váci úti csoport között. Ez utóbbi ugyanis a korszerűbb területi elv alapján a körzetében minden vasast szervezni kívánt, szakmára való tekintet nélkül, tehát az esztergályosokat is, amit a szakosztály vezetősége kifogásolt. A vita meggyorsította a budapesti helyi csoport létrehozását. Hiszen kézenfekvőnek látszott, hogy a súrlódások megszüntethetők, vagy legalább mérsékelhetők, ha létrejön egy új formáció, amelyben a szakmák és a csoportok autonómiája feloldódik, elvesztik a jelentőségüket a szervezési határok, elmosódnak a tetemes különbségek anyagi erőben és juttatásokban. 1 °PIA 672. f. 16. ö. e.iKözli MMTVD IV*A. 142. - A „vasbotot" sodrott drótból készítették. Erre 1. Kulcsár István visszaemlékezése. Szakszervezetek Központi Levéltára 110/78. sz. 11 A szabadszervezetekre 1. Kabos Ernő: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek kapcsolatai 1890 és 1918 között. Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéből. Szerk.: Kabos Ernő. Táncsics Kiadó. 1969. 81. és köv. 1 2 A magyarországi vas- és fémmunkások bérmozgalmai 1906-1907. években. (Függelékül:) A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szabadszervezetének országos értekezlete 1908. évi augusztus hó 22-23-án tartott ülései naplója. Bp. 1908. 110-112.
