Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1281 Az „újjászervezettek" befolyásolta egyesületben a jegyzői tisztet egy alig húsz esztendős fiatalember, Peyer Károly géplakatos töltötte be. Peyer a veszprém megyei Városlődön 1881. május 9-én született. A szomszédos Herenden, a porcelángyárban dolgozott édesapja, Peyer Mihály, aki később családjával együtt Pécsre költözött. Itt a Zsolnay-üzemben vállalt munkát, és egyik megalapítója volt a kerámiaipari szakegyletnek. A feltehetően jó keresetű szakmunkásnak módjában állott, hogy legalább az alsó középiskolai osztályokat elvégeztesse a fiával, aki 4 tanéven átjárt a pécsi főreáliskolába. Peyer ezután kitanulta a géplakatos szakmát, majd az egyik Váci úti gyárban kezdett dolgozni.3 A munkásmozgalom — talán apja tevékenysége alapján — nem volt számára idegen, és csatlakozott a gépgyáriak szakegyletéhez. A négy középiskolai osztály a zömmel csak tanonciskolát végzett szaktársai között az átlagosnál nagyobb műveltséget, jobb szóbeli kifejezési készséget, tollforgatási jártasságot biztosított számára. Egy közösségben mindig tekintélyt ad valakinek, ha a többiek úgy vélekednek róla: „én is pont így gondolom, csak nem tudtam volna ilyen jól elmondani". Peyer azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy — újításként — magyarul fogalmazott jegyzőkönyveket készített a jelentős részben német anyanyelvű munkásokból álló szervezetben. Képességei tudatában ambíciók éltek benne, hogy előrelépjen a mozgalomban. Egy tehetséges, egészséges becsvágyat és elhivatottságérzetet tápláló munkásember számára ez volt a korban a kiemelkedés leginkább járható útja. Mégpedig olyan módja, mely nem jelentett elszakadást a munkásságtól, hanem annak szolgálata nyújtotta az emberi önmegvalósítást. Peyer viszonylag gyorsan haladt előre. 1901-ben titkárrá választották, az elnöki tisztet Miákits Ferenc töltötte be. A szakegyletet korábban Beller Antal és Beller Ferenc vezették, Mezőfi Vilmos hívei és képviselői a szervezetben. A tagság zömének a támogatásával a tisztségviselők közül mind többen, így Peyer is, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem vesznek részt az ártalmas testvérharcban, nem csatlakoznak kifejezetten egyik párthoz sem, hanem a helyi csoportok létrehozására összpontosítják erőfeszítéseiket.4 1902-ben végre országos érvényű alapszabályt kapott a szociáldemokrata párthoz és a Szaktanácshoz tartozó vas- és ércöntő szakegylet, amelynek Teszársz Károly volt a vezetője. Ő az összes vasas szakma egyesítésének lelkes apostolaként dolgozott, és az irányítása alatt működő szervezetből indultak ki a fúziós törekvések. A kezdeményezésre Miákits és Peyer - a tagság hangulatának megfelelően — egyetértőleg válaszoltak. A tárgyalásokat 6 tagú bizottság bonyolította le, amelynek Peyer is tagja volt mint a gépgyári szakegylet egyik küldötte. A megbeszélések eredményeként 1903 elején megalakult a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége, a szociáldemokrata párt és a Szaktanács irányvonala alapján.5 Peyer a legerősebb magyarországi szocialista szakszervezet vezetőségében az egyik titkári helyet kapta meg, tekintélyét azonban nem ez a tiszteleti, tényleges hatáskörrel 3Népszava 1933. febr. 10. Nekrológ Peyer Mihályról. Pèyer Károly ifjúkoráról szinte alig vannak adataink. Források híján nem ismeretes, miként került Budapestre, hogyan és hol töltötte tanoncéveit, szabadulása után mely gyárakban dolgozott. 4 A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége vezetőségének jelentése és zárszámadása a XII. rendes és a 25. évi jubileumi közgyűlésre 1903-1928. Bp. (1928). 10. — Vas- és Fémmunkások Lapja. 1928. okt. 26. Peyer Károly: A nagy kibékülés. sErényi Tibor: i. m. 262. 7 Századok 1983/6
