Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1275 A rendelet az első pillanatban örömujjongást váltott ki. A kedélyeket azonban nem csillapította le. Az izgalom oly nagy volt, hogy IV. Károly elrendelte: a március 19-re virradó éjszakát a miniszterek töltsék a palotában. Sztroganov szerint, aki március 18-án Aranjuezbe sietett, „a nép dühe ezen az éjszakán igen veszélyes volt, mivel a parasztok fel voltak fegyverkezve, és már részegek voltak, a helyőrség pedig, akinek őket vissza kellett volna tartania, csatlakozott hozzájuk, hogy megerősítse felderítő vállalkozásukat".14 5 (Tudniillik Godoy felkutatását célzó felderítő vállalkozásukat.) Március 19-én reggel de Castelfranco herceg, de Villariezo gróf és de Albudeite márki, a gárda tisztjei a legnagyobb titokban jelentették a királynak, hogy egy még erősebb felkelés van készülőben. Ez a tény alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a felkelés nemcsak a már elbocsátott Godoy ellen irányult, hanem a király ellen is. Ugyanezen március 19-i reggelen az éhség és szomjúság arra késztette Godoyt, hogy elhagyja rejtekhelyét. Az őrjárat azonban rögtön felismerte és feltartóztatta. Ennek híre villámgyorsan elterjedt, s a város minden sarkából a kezük ügyébe eső eszközökkel felfegyverkezett emberek sereglettek a helyszínre, hogy leszámoljanak a kegyenccel. A lovasgárdistáknak, akik Godoyt körülvették, és sietve a kaszárnyába szállították, csak nehezen sikerült életét megmenteni, s a kegyenc csak számtalan zúzódás és seb árán menekült meg. Értesülve a Godoyt fenyegető veszélyről, IV. Károly követelte Ferdinándtól, hogy mentse meg kedvence életét. Ferdinánd elindult a kaszárnyába. A köré sereglő embereket Godoy elítélésére vonatkozó ígéreteivel igyekezett megnyugtatni, szétoszlásra buzdítva őket. Godoynak ugyanakkor megígérte, hogy megmenti életét. Sztroganov és a többi forrás szerint is a nép a következő kiáltásokkal üdvözölte az utcákon áthaladó Ferdinándot: „Éljen az aszturiai herceg, legdrágább reménységünk..."14 6 Jellemző, hogy Godoy kérdésére, miszerint király-e már Ferdinánd, utóbbi ezt válaszolta: „Még nem, de hamarosan az leszek."14 7 Mindez nemcsak arról tanúskodik, hogy ebben az időben aktív előkészületek történtek IV. Károly uralmának megdöntésére, amelyben valószínűleg a trónörökös is részt vett, hanem arról is, hogy Ferdinánd teljesen biztos volt a vállalkozás sikerében. A IV. Károly lemondását közvetlenül megelőző eseményeket különleges figyelemmel kell kísérnünk, mert ahogyan a történészek a lemondás körülményeit bemutatták, ez igen kevéssé érthető. A történeti munkák többsége azt hangsúlyozza, hogy a forradalom kizárólag Godoy ellen irányult, s a népharag még legdühödtebb kitöréseikor is tisztelettel viseltetett a király iránt. Ezek szerint változatlanul megmaradtak a nép hűséges alattvalói érzelmei. Ez esetben azonban tökéletesen érthetetlen, hogy mi késztette IV. Károlyt a lemondásra. Az a magyarázat, amelyet Toreno ad, hogy tudniillik a királyi család így remélte Godoy életét megmenteni, egyáltalán nem áll meg, hiszen a lemondással minden hatalmát, így Godoy megmentésének lehetőségét is elvesztette volna. Éppily tarthatatlanok a Toreno által felhozott további okok „egyesek tiszteletteljes előterjesztése", IV. Károly betegsége és fáradtsága14 8 — is. Tarthatatlanok annál is inkább, mivel néhány nap elteltével maga IV. Károly tiltakozott lemondatása miatt. 14 5 Sztroganov 1808. március 10-22-i jelentése. AMID. K., 7513. csomó, 92. irat. ,46 Uo. 14 7 Toreno: i. m. 44. 14 "Uo. 46-47.
