Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1276 NINA MICKUN Sztroganov jelentése szerint a király akkor határozta el, hogy lemond, amikor értesült arról, hogy a gárda parancsai megtagadására ösztönözte a népet.149 Nagyjából hasonló szellemben írt a király is Napóleonnak. „A fellázadt gárda fegyvereinek zaja és kiáltozásai eléggé meggyőztek arról, hogy választanom kell élet és halál között, s az én halálomat a királyné halála követte volna."150 Azonban Murat-nak március 24-i, a múlt század végén publikált, Napóleonhoz írott levele arról tanúskodik, hogy IV. Károlynak a császárhoz írott eme levelét maga Murát fabrikálta. így tehát nem tekinthetjük a lemondás hiteles magyarázatának. „Lévén mélyen meggyőződve arról, hogy ez segítséget jelenthet Felségednek Spanyolországgal kapcsolatos elgondolásaiban, egy levéltervezetet terjesztettem a király és a királyné elé, amelynek másolatát mellékelem" — írja Murát március 29-én Napóleonnak. A tervezetet lelkesen fogadták.15 1 Az arisztokrácia által szervezett palotaforradalomként értékelni az eseményeket, mint azt később látni fogjuk, igen kedvező volt mind Godoy, mind pedig IV. Károly és Napóleon számára. Az erőszakos lemondatás minél határozottabb hangsúlyozása Napóleon elgondolásait segítette, hiszen ennek következtében törvénytelennek nyilváníthatta azt. Bzért - ha más források nem támasztják alá — nem bízhatjuk magunkat a franciák által buzgón publikált dokumentumokra, amelyek minden esetben ezt, a Napóleon számára kedvező momentumot — a királyi család szavaival - hangsúlyozzák. Annál nagyobb figyelmet érdemelnek Sztroganov jelentései, amelyek megvilágítják és eldöntik IV. Károly lemondásának homályos kérdését. A lemondás körülményei a következőek voltak: azt követően, hogy Godoy elítélésére tett ígéreteivel Ferdinánd megnyugtatta a népett s az nem tolongott tovább a kaszárnya körül, ahol a kegyencet őrizték, IV. Károly parancsot adott, hogy vigyék őt Granadába. Déli két órakor előállott a hintó. Azonban a Godoy megszöktetésére vonatkozó hírek villámgyorsan elterjedtek a felháborodott nép között, s a kaszárnya körül összeverődött tömeg dühében izzé-porrá zúzta a hintót. Sztroganov szavai szerint a nép közben „hangosan vádolta a királyt, hogy az bűnrészes az államellenség megszöktetésében". Ily módon, ha a nép korábban csak Godoy ellen, mint a kamarilla megszemélyesítője ellen lépett fel, akkor a forradalom kibontakozásával, amikor a IV. Károly és Godoy közti eltéphetetlen kapcsolat nyilvánvalóvá lett, megkezdődtek a király ellen is irányuló fellépések. „A kiáltozás egyre hangosabb lett - folytatja a követ -, és a nép a maga kezébe véve az ítélkezést és az ítélet végrehajtását, ostrom alá vette a kaszárnyát." Megkezdődött tehát a király parancsaival való nyílt szembeszegülés, a király nyílt megvádolása, hogy gyengekezűen viselkedik az árulóval szemben. A helyzetet most már csak a katonák menthették meg. De „a gárda támogatta a népet a király eme parancsával való szembeszegülésben" — írja Sztroganov,1 s 2 s nemcsak támogatta, de maga is hamarosan fellépett a király ellen. 14 ' Sztroganov március 10-22-i jelentése. AMID. K„ 7513. csomó, 94. irat. 15 0 Toreno: i. m. 39в. ' 5 1 Comte Murát: i. m. 177. 15 2 Sztroganov március 10-22-i jelentése. AMID. K., 7513. csomó, 94-95. irat.
