Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1274 NINA MICKUN Bárhogy történt is, kétségtelen, hogy a nép nem spontán módon verődött össze a királyi rezidenciában, hanem Montijo gróf és valószínűleg mások buzdítására. Szemtanúk állítása szerint fel volt fegyverezve. Montijo grófról tudjuk, hogy azok közé a katonák közé tartozott, akik a fontainebleaui szerződés értelmében Solano vezetésével Portugáliába indultak. 1808 nyarán Murát fedezet mellett Bayonne-ba küldte, de útközben, Aranda mellett a parasztok kiszabadították. Ezeknek később vezetője lett. Nem sokkal ez után Valenciában tűnt fel, ahol a nemzeti ügy szenvedélyes védelmezőjének bizonyul.141 Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy Montijo a liberális nemességhez tartozott, amely — hogy Godoytól megszabaduljon — kész volt a népfelkeléshez csatlakozni. Azt azonban nem tudjuk, hogy kikkel állott kapcsolatban, kik álltak mögötte. Szinte semmit nem tudunk a királyi gárdához fűződő kapcsolatairól, pedig az főszerepet játszott az eseményekben. A gárda a királyi család közvetlen közelében helyezkedett el, feladata annak védelme volt, így döntő szerepet kellett játszania a kirobbanó felkelésben. Ugyanakkor, hasonlóan a hadsereghez, a gárda is átvette a nép hangulatát. Nincs hát mit csodálkozni azon, ha ekkor soraiban is jelentkezett a Godoy eltávolítására irányuló törekvés. Sőt, több történész egybehangzó állítása szerint a gárdisták között egy összeesküvés volt készülőben. Kétségtelen, hogy Ferdinándnak, akihez a nép reményeket fűzött, sok híve volt mind a tömegek, mind az udvari emberek között. Teljesen érthető hát, hogy a trónörökös — akit Godoy félreállított, és aki Godoyt gyűlölte — igyekezett kihasználni a gárda hangulatát. Még az is előfordulhat, hogy — mint azt a királyné állítja — közvetve ő maga irányította az összeesküvést.14 2 Az egyik gárdista, Manuel Francisco Jáuregui révén, aki egykor Ferdinánd barátja volt, a trónörökös március 17-én értesítette a gárdistákat, hogy az éjszaka a királyi család el akar utazni, de ő, Ferdinánd nem akar velük menni. A gárdisták riadókészültséget rendeltek el. őrségeket és járőröket szerveztek. A nép is, a hadsereg is szemmel tartott minden mozgást, ami a királyi palotában zajlott. Éjfél felé az őrjárat feltartóztatta a palotából kilépő Jozefina Tudót, Godoy szeretőjét. A hölgy kíséretével folytatott vita közben valaki a levegőbe lőtt. Ez volt a jel az összeesküvőknek — írja Toreno.14 ö Egy kürtös azonnal riadót fújt, a nép pedig megszállt minden olyan pontot, ahonnan a szökés megtörténhetett. Kirobbant a tömegek hosszú ideje elfojtott gyűlölete. A hatalmas embertömeg rohammal bevette Godoy palotáját, és tombolva megsemmisítette az ott felhalmozott óriási értékeket, bútort, berendezést, műkincseket. Megjegyzendő, hogy szemtanúk és történészek egybehangzó állítása szerint egyetlen tárgyat sem raboltak el. Magát Godoyt nem találták meg. A padláson bújt el. Az elutazásról most már szó sem lehetett. A következő, március 18-ra virradó reggelen a megrémült király rendeletet adott ki, amelyben kijelentette: „Mivel a flottát és a hadsereget saját magam kívánom irányítani, Manuel Godoyt, a békeherceget felmentem generalisszimuszi és admirálisi tiszte alól, s engedélyezem, hogy oda távozzon, ahová akar."144 141 Comte Murát, 171. 14 2 Toreno: i. m. I.,v41. ,43 Uo. 434. 14 4 Uo. 78.
