Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
120 CZÖVEK ISTVÁN erőszakkal tartja egy a többit függésben (ezzel aztán végképp megsértve a nemzetiségi elvet). ... Pontosan ez a helyzet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ezért aztán nem államformájának bonyolultságában, » esetlenségében -, hanem egymást közömbösítő cselekedeteiben rejlik rá nézve a veszély. Belső élete instabilitásának okát tehát e veszedelmes elvben kell látnunk, ugyanakkor állandóan fennáll annak a veszélye is, hogy egyik vagy másik irányban elmozdul: a bürokratikus centralizmustól a föderalizmus irányában, aztán akár visszafelé is.”2 8 Miből adódik egy orosz liberális folyóirat szerkesztő-kiadója esetében ez a kiáltó antinacionalizmus? Valószínűleg abból, hogy ő mint „nyugatos” elképzeléseket valló, határozott koncepciójú gondolkodó, minden elhatárolódásnak, politikai befelé fordulásnak ellensége volt. A nacionalizmus legfőbb jellemzőjének pedig éppen ezt tekintette, s így egyfelől magyarázatot nyer ellenérzése. Másrészt kifejezi ez az álláspont azt a nagyon is valós veszélyérzetet, melyet a soknemzetiségű cári Oroszország egyik viszonylag messzire látó közéleti személyisége kellett érezzen az egész korszakban: nevezetesen, hogy a Romanovok trónját is megingathatják a rendezetlen nemzetiségi kérdések, illetve az ezek kapcsán kibontakozó mozgalmak. 1878 júliusától bekövetkezik Bosznia-Hercegovina megszállása, melyre így reagál az újság: .. Bosznia és Hercegovina lakóiról a kormányköröknek (ti. az osztrákoknak) a legképtelenebb elképzelései voltak. Ha csak azt hallottuk volna, hogyan nyilatkoztak osztrák miniszterek Bosznia és Hercegovina lakóiról, azt gondolhatnánk, hogy itt valamiféle vad néptörzsről van szó. . . . Kálnoky, a magyar delegáció egyik tagja ezt mondta: » Ebben az országban az utóbbi tíz esztendőben egy olyan nagy létszámú osztály alakult ki, mely csak politikával és politikai agitációval foglalkozik úgy, mintha ipart űzne, és ez olyan életet biztosít számára, melyben nem kell dolgoznia. Ezek a forradalmárok hivatalból agitálnak s fognak agitálni mindenféle hatalom ellen, attól függetlenül, hogy az török, osztrák, vagy valami más. Ellenségei minden politikai rendszernek, azért, mert ha rend lenne, nem tudnák tovább folytatni ezt a tevékenységüket. * stb ... stb ... Még ennél is érdekesebb az, amit a birodalmi hadügyminiszter, H. Rheydt mondott: » A keleti népek nem ismerik el országuk felett egyetlen olyan államnak a hatalmát sem, amelyik nem fegyverrel kényszerítette függőségbe őket.*... Akárhogy is volt, az tény, hogy kormánykörökben az a vélemény alakult ki, hogy az elfoglalt területeken más politikát kell alkalmazni, mint a birodalom többi tartományában. Olyan politika szükséges, mely képes gátat vetni az ellenséges agitációnak, megtöri a külföldi propagandát, kiirtja a parasztok kommunisztikus törekvéseit stb. Ha már egyszer a kormány ilyen álláspontra helyezkedett, csak egy lépést kellett tennie, hogy visszatéijen az alkotmány előtti idők Ausztriájának tradíciójához, az » erős kéz « politika hirdetéséhez. Meg is tette ezt a lépést, és — bármilyen hihetetlen is - nem volt senki, aki a parlamentben vagy a sajtóban felemelte volna szavát ez ellen. Minden párt, a liberális és a klerikális is, a cseh is és a lengyel is láthatóan beleegyezett » a piori« abba, hogy a rend helyre-5 '„Vesztnyik Jevropi”. „Inosztrannaja polityika i avsztro-vengerszkije gyela” (M. M. Sztaszjulevics) 1879. szeptember 438-448.
