Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
A MONARCHIA AZ OROSZ LIBERALIZMUS SZEMSZÖGÉBŐL 121 állítása érdekében az elfoglalt területen szükség van arra az eszközre, mellyel a régi Ausztria hiába igyekezett rendre tanítani hol a liberálisokat, hol a cseheket, hol a lengyeleket. A pártok Ausztria egész keleti politikájával kapcsolatban ellentétes nézeteket vallottak abban, hogy célravezető-e az okkupáció, kell-e segítséget kérni a lakosság egyik vagy másik részétől, de senki nem kételkedett az erős kéz politikájának helyességében.”29 Láthatóan mérsékelt formában, de kritikus módon fejezi ki a cikk az „erős kéz” politika iránti ellenérzését — s ezen nem kizárólag az osztrák viszonyok bírálatát értették az olvasók sem. Milyennek látta hát az Osztrák-Magyar Monarchiát az orosz polgári liberális közvélemény? Ellentmondásosnak, bonyolultnak, nem kielégítőnek — mégis, bizonyos szempontból irigylésre méltónak. Legalábbis a „duó” számára jónak, sőt, Magyarország esetében túlságosan kedvezőnek. Hiszen alkotmányt kaptak a magyarok, viszonylagos politikai önállóságot, s bizonyos mértékig támogatást a nemzetiségek elnyomásához — így gyakorlatilag a nemzetállam külső jegyeivel rendelkeztek, bár a francia értelemben vett „nation”-eszme hangsúlyozása lehetetlennek bizonyult Bécs miatt, a német nacionalizmus alapeszméjének, a kultúrfölény hangsúlyozásának pedig az itt őslakos nemzetiségek hasonló elvei szabtak határt. A nacionalizmus „fantazmagóriáit” lenéző, elítélő liberális orosz polgárság amolyan csodabogárnak tekintette ezt a képződményt, s a tudományosság kimért hangnemének nehezen engedelmeskedő gondolatait igyekezett terjeszteni olvasói körében, kifejtve ezzel egyidőben a klasszikus alkotmányos rend iránti mélységes szimpátiáját is. A szervezetének bonyolultságában nem kevésbé látványos, de alkotmányos keretek közt élő brit birodalom, vagy az Egyesült Államok, mint távoli ábránd lebegtek a cikkek írói előtt, a belső rend, a szilárdság szimbólumaiként. Nyilvánvaló, hogy ezeket az államokat direkt módon Oroszországgal összehasonlítani lehetetlen lett volna, ezért kapcsolódott be az Osztrák—Magyar Monarchia kérdése a lap gondolatkörébe. Nem véletlen az, hogy csak több évvel a tényleges megállapodás létrejötte után jelent meg az első cikk a témáról, hiszen közvetlenül a kiegyezést követő időszakban Oroszország belső problémái minden egyebet háttérbe szorítottak az orosz közvéleményben, s csak a belső viszonyokkal való foglalkozás lehetőségeinek szűkülése után fordították a lap vezető publicistái tekintetüket külföld felé. Szerény az a szerep, melyet történelmünk nagy sorsfordulója játszik Oroszország közgondolkodásában, de ha az ellenkező oldalt vizsgáljuk, még ennél is kevesebb pozitívumot találunk. A valódi orosz viszonyok lényegét tekintve a magyar közvélemény még annyira sem volt tájékozott, mint amennyire azok tudomást szerezhettek rólunk. Természetes, hogy szinte valamennyi sajtótermék foglalkozik a Monarchia-kérdéssel, vagy később a nemzetiségi problémákkal, politikai-diplomáciai kapcsolatokkal, de mindegyik azt a vonását emeli ki ezeknek a kérdéseknek, mely leginkább megfelel politikai orientációjának. Azt is le kell szögezni, hogy a dualizmus kora az Osztrák—Magyar Monarchiában valamennyi orosz politikai irányvonalnak tudott valami „érdekességet” nyújtani, ’’„Vesztnyik Jevropi”. Bécsi tudósítás. „Ausztria és a balkáni szlávok” 1882. április 12. 396-399.
