Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1252 NINA MICKUN termékeivel, elsősorban a gabonával. Az alig járható utakon történő szállítás ezt annyira megdrágította, hogy nem volt semmi értelme. Ennek következtében az ország egyes vidékei között óriási volt a gabona árának különbsége. így például — Gonzalo Anesnek kutatásai szerint - 1797-1798-ban Sevillaban 71,84 realba került a búza, Jaenben pedig csak 35,75 realba. 1800-1801-ben még nagyobb a szakadék a megfelelő adatok között: Sevillaban 74,8 real, Jaenban 28,04 a búza ára.23 Ebből következően a közép- és kisbirtokos nemesség élesen a hatalmon lévő feudális uralkodó réteg ellen hangolódott, mivel az nem vezetett be olyan reformokat, amelyek lehetőséget adtak volna a földbirtokosoknak arra, hogy birtokaik termését előnyösen értékesítsék. D. A. Dominguez Ortiz véleménye szerint a 18. században a hatalmi harc nem a nemesség és polgárság, hanem a nemesség felső és alsó rétegei között folyt.24 A haladó, mindenekelőtt az elpolgárosodott nemesség, miként a polgárság is a feudalizmus béklyóinak - kisebb-nagyobb mértékű — széttörésére és a reformok egész sorának bevezetésére törekedett. Ebben a nemesség érdekei egybeestek a polgárság és a parasztság érdekeivel. A hidalgók legenergikusabb része, amelynek soraiba benyomult a polgárság is, állattenyésztéssel foglalkozott, mert az állatokat a rossz utakon is lehetett terelni. Ez már vállalkozásként folytatott állattenyésztés volt, amely összekapcsolódott a városi polgári elemek vállalkozásként űzött állattenyésztésével, a Mestával pedig versengett a paraszti telkek és a közföldek megszerzésében. A katonai szolgálatra a spanyol nemesség már régen nem úgy tekintett, mint saját megtisztelő előjogára. A vigasztalan garnizon-élettel szemben a ragyogó udvari szolgálatot és udvari mulatságokat részesítette előnyben, az állam védelmét pedig más osztályok képviselőinek engedte át. A hadsereg nem állott nagy becsben, nemigen érdeklődtek iránta, s még legszükségesebb korszerűsítése is elmaradt. A legmagasabb katonai rangok szinekurák voltak csupán. A középső és alsó tiszti állomány a polgárságból származókból állott,25 akik egy része nemesi címet szerzett.2 6 Külön hangsúlyoznunk kell ezt, az 1808. évi forradalom — tartalmát tekintve polgári forradalom — megértése szempontjából fontos körülményt, hogy ti. a paraszti összetételű hadseregben egy polgári származású tisztikar működött. Ez azért különösen fontos, mert Spanyolországban „azt, amit modern értelemben vett államnak nevezünk, a nép kizárólagosan provinciális élete folytán nemzeti méretekben az udvarral szemben csakis a hadsereg testesíti meg".2 7 A kormányzó körök a hadsereget éheztették, rongyokban járatták, hónapokig zsold nélkül hagyták. így például 1803-ban egyes ezredek 33 hónapja nem kaptak pénzbeli fizetséget.2 8 E pénzügyi zűrzavar magyarázza, hogy a spanyol hadsereg 1808 óta (a forradalom kezdetétől — N.M.) „úgyszólván szüntelen lázadás állapotában van" — írta Engels.2 9 23 G. Anes: Las crisis agrarias en la Espana moderna. Madrid, 1970. 222-250. 2 4 Ortiz: i. m. 93. ,5 Uo. 16Desdevises du Dézert: i. m. П., 226-227. 27 Marx: A spanyol forradalom — Görögország és a török birodalom. Marx—Engels Művei (továbbiakban: MEM) X. Bp., 196. 345. 1 "Я. Baumgarten: Geschichte Spaniens vom Ausbruch der französischen Revolution bis auf unsere Tage. I- II. Leipzig, 1865. 1., 127. 29Friedrich Engels: Europa hadseregei. MEM, XI. Bp., 196. 465.
