Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1253 A hadsereghez hasonlóan a legmagasabb állami méltóságok is a feudális uralkodó réteg szinekurái voltak, szintúgy a nagy jövedelmeket hozó egyházi méltóságok. A toledói érsek évi jövedelme például 12 millió reált tett ki.3 0 Az egyház, a spanyol abszolutizmus egyik fó' támasza, különösen gazdag volt. P. Vilar számításai szerint — aki Spanyolország történetének egyik legnevesebb mai szakértője, és aki számításait a 18. század közepi összeírás, az úgynevezett „Cadastro de la Ensenada" alapján végezte — Kasztíliában a nemzeti jövedelem 1/6 — 1/5 része, az ingaüanok járadékának 44%-a stb. a papságé volt. Ugyanakkor a Cadastro nem számol az istentiszteletekből, keresztelőkből és más hasonló bevételekből származó jövedelmekkel.31 Ez a gazdagság azonban nem egyenletesen oszlott el. Az alsópapság gyakran szűkölködött. Száma a 18. század végén meghaladta a 70 ezer főt.3 2 Az általunk vizsgált korban összesen 191 161 papi rendhez tartozó személy élt Spanyolországban.3 3 Az ország hemzsegett a szerzetesektől és papoktól. Az ország sok elnéptelenedett városában csak a kolostorok és templomok virágoztak. így például az elnéptelenedett, mindössze kétezer lakosú Olmiedónak hét temploma és ugyanannyi kolostora volt.3 4 Az inkvizíció semmit sem veszített jelentőségéből, még 1781-ben is volt boszorkányégetés.3 5 A spanyol papságnak a lakosságra gyakorolt befolyása nagy volt, és ma is nagy. A vallásosság külső megjelenési formái elképesztették az idegeneket. Bourgoing leír egy, minden anekdotikussága ellenére is jellemző esetet. A színházban egy távoli harangszó hallatára - amely a megszentelt kenyér és bor körbeviteléről adott hírt - a nézők is, színészek is - köztük az ördögöket alakítók is - térdre estek, és imádkozni kezdtek.3 6 A fekete reverendák beárnyékolták az egész országot, elnyomták az új, haladó, kapitalista viszonyok csíráit, amelyeket egyébként is fojtogatott az egész spanyol valóság. A polgárság 18. század végi, 19. század eleji helyzetét még senki nem tette komoly vizsgálat tárgyává. Pedig, ha meg akarjuk válaszolni a bennünket érdeklő események tanulmányozása kapcsán felmerült kérdéseket, e probléma jelentősége különösen fontos. Anélkül, hogy a historiográfiai kutatásokban elmerülnénk, meg kell jegyeznünk, hogy egyes történészek — köztük a fentebb már említett Oliviera— teljes mértékben tagadják a polgárság létezését a korabeli Spanyolországban. Magának a „polgárságnak" és a „polgári viszonyoknak" terminusa sem teljesen tisztázott a spanyol történetírásban. így az egyik legnagyobb, haladó szellemű spanyol történész, a korán elhunyt J. Vicens Vives azt írja „Manual de História económica de Espana" című könyvében a 18. századról, hogy e korszakban „a polgárság... nem valódi polgárságként, hanem befolyásos középrétegként szerveződött".3 7 „Valódi polgárság" szerinte csak Cádizban és Barcelonában volt. Ezt a gondolatot fejleszti tovább 1954-ben, az „Estudios de la História moderna" nevű folyó-3 0Desdevises du Dézert: i. m. I., 54. 31 P. Vilar: Structures de la société espagnol vers 1750. Quelques leçons du Cadastre de la Ensenada. „Mélanges à la mémories de Jean Sarrailh". I—II. Paris, 1966.1., 429 32Desdevises du Dézert: i. m. I., 39-41. 33 História social... IV. 18. 3 *R. Altamira y Crevea: i. m. IV. 254. 3 5Desdevises du Dézert: i. m. I., 96. 36F. Bourgoing: i. m. I., 321. 3 V. Vicens Vives: Manual... 547.
