Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
1222 JEMNITZ JÁNOS húzta: „a forradalom az egyedüli eszköz, és minden fegyver jó, ami sikerhez vezet minket. S amit el kell utasítanunk, az nem más, mint azok a békés eszközök, amelyek kimerülnének a látszatjavulásban".112 Vagyis Belgiumban nemcsak komoly társadalmi feszültség halmozódott fel, hanem a változásra törő elszánt erők is jelen voltak. A Sentinelle később is „nyitott" volt. Üdvözölte a francia és belga munkásküldöttek együttműködését a szakszervezeti típusú feladatok közös megoldására,113 majd fél évvel Marx halála után az emlékezetes párizsi nemzetközi munkáskongresszust, ahol francia, angol, spanyol és olasz küldöttek találkoztak az együttműködés elmélyítésére.1 1 4 Ezt a találkozót a Sentinelle hasábjain Bertrand kommentálta, kifogásolva, hogy arra végül is a belgákat nem hívták meg.115 De ennek a meghívásnak éppen jelen témánk szempontjából komoly meggondolásai voltak, ugyanis Brousse tartott attól, hogy a németek, de részben még a belgák jelenléte is éppen a marxista befolyást növelhetné a találkozón.116 Mindenesetre tény, hogy Bertrand - aki, mint jeleztük, messzemenően nyitott volt a különféle tendenciák együttműködésének elfogadására - ez alkalomból úgy írt a Sentinelle-be, hogy „a francia delegátusok nagy dicshimnuszt zengtek az angol szakszervezetekről. A békés, mérsékelt felfogást nem támadták az angol mozgalomban. Sőt ellenkezőleg, azt mintegy példaképnek állították a francia munkások elé".117 Bertrand nem adta vissza híven a francia reakciókat, hiszen egyes francia vezetők (Allemane), de még a posszibilista vezetők is (Joffrin, sőt Brousse is) kritikusan szóltak az angol trade-unionisták fogyatékosságairól. De Bertrand Belgiumban változatlanul az anarchistákkal hadakozott, s ezért emelte ki a franciáknál, mint novumot, a pozitív munka elfogadására való áttérést. S ahogy Bertrand, a másik szerkesztő, Charles Delfosse is hangot adott sajnálatának, amiért a nemzetközi konferencia meghívottainak körét túl szűkre szabták. Delfosse kommentárjában azonban feltűnik egy olyan gondolat, megfogalmazás, ami a marxiinternacionalista hagyományokhoz kapcsolódik: „a német, belga, svájci és orosz delegátusok jelenléte még nagyobb tekintélyt adott volna a meghozott határozatoknak ... és a német delegátusok alkalmat találhattak volna, hogy tiltakozzanak az európai békét annyira gyilkos módon fenyegető német kormánymesterkedések ellen.".118 Ezek a tények, mozzanatok, szervezkedések és programnyilatkozatok, lapok és kongresszusok voltak és lehettek mindannak hátterében, amikor Marx a belga mozgalom egészséges jelenségeire utalt. Ami pedig a belga mozgalom súlyát illette, éppen ebben az időszakban Engels volt az, aki 1882 februárjában egy Beckerhez írott levelében különös nyomatékkal és világosan körvonalazta azt, méghozzá egész nemzetközi relációban: „Csak I ' 2L. D. (L. Delfosse): Projet D'Organisation Du Parti Ouvrier Belge. La Sentinelle, 1882. október 29. 113 La Sentinelle, 1883. augusztus 19. 114 Erről magyarul 1. Jemnitz János: Nemzetközi munkáskonferenciák 1883-ban. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1983.183-193. 115Louis Bertrand: Le Parti Ouvrier en Belgique. La Sentinelle, 1883. nov. 11. 116 Brousse elképzeléseiről vö. Jemnitz: id. cikk. 11'Z,. Bertrand: idézett cikk. II * Charles Delfosse: Chroniques de la quinzaine. La Sentinelle, 1883. november 25.
