Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1223 olyan Internacionálé volna lehetséges, amely Belgiumon kívül pusztán emigrációra korlátozódnék .. ."11 9 S Marx és a belga szocialisták kapcsolatainak történetéhez tartozik, hogy De Paepe Marx haláláról értesülve azonnal az egész belga mozgalom nevében írta meg „hivatalos" levelét 1883. március 20-án Engelsnek, amelyben hangsúlyozta: „őszinte együttérzésemet és sajnálatomat fejezem ki a Marx családnak, amiért nem tudtam (a belga szocialista párt nevében) részt venni kitűnő mesterünk temetésén! Marx hozzánk, a holland-flamand szociáldemokrata párthoz is tartozott, ahhoz a párthoz, amely a Németországi Szociáldemokrata Munkáspárt testvére ..20 Természetesen Marx halála nem volt záróakkordja Marx eszméi és a belga szocialisták kapcsolatainak, hiszen a marxista gondolatok térhódítása Belgiumban még hosszú folyamat volt, amit itt egyáltalán nem áll módunkban még csak érzékeltetni sem. Néhány összefüggést azonban így is még jobban alá lehet húzni. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy Marx jól látta és láttatta, hogy a nyugat-európai régióban a belga munkásmozgalom nagy súlyt képez, s e mozgalomban a szocialista tendencia felerősödött. De Marx azt is tudta, hogy bár a belga szocialisták már el is fordulnak az anarchistáktól, ettől még nem okvetlenül váltak marxistákká. Az egybeesések és eltérések rendszerét azonban Marx alaposabban már nem elemezte. Ami a másik oldalon a belga szocialistákat illette, nagy elismeréssel szóltak Marx tudományos eredményeiről, de nem utolsósorban De Paepe hatására a belgák mindig nyitottak,12 1 „eklektikusak" voltak, s ha már az 1860-as évek végén a szocialista nézetek keretei között közvetítésre rendezkedtek be, ez a felfogásuk, magatartásuk nem változott később sem. A belga szocialista orgánumok is ezen a „széles" alapon jelentek meg, s az idős De Paepe a Belga Munkáspárt megalakulásának ötéves .jubileumára", az 1890-es kongresszushoz írt egyik utolsó üzenetében „egy öreg ember jogán, aki már annyi fellendülést és visszaesést ért meg", nyomatékosan azt ajánlotta a fiataloknak, hogy a párton belül biztosítsák a különféle tendenciák (mármint szocialista tendenciák) együttélését, sőt együttműködését - mint ami együtt lehet záloga a további sikereknek, a párt befolyása kiszélesítésének.12 2 Ez az „alapállás" a későbbiekben is jellemezte a belga szocialista mozgalmat, de jellemezte annyiban is, hogy nemcsak a „nyitottság", hanem a szocialista elkötelezettség is mélyen gyökerező volt, s ebben egyre inkább a leglényegesebbnek a marxi gondolatokat, munkákat tekintették. Hiszen például Vandervelde önéletrajzában leírja, hogy miként jutott el fiatal baloldali liberális értelmiségiként a szocializmusig anélkül, hogy olvasta volna Marxot, de éppen a Munkáspártba lépésétől jelzi a fordulatot, s egyúttal a marxizmushoz való fordulását12 3 — amit azután soha nem tagadott meg. S a korai nyitó 11 "Marx-Engels Művei. 35. k. 256. (A belga munkásmozgalom, szocialista sajtó .jelenlétének" árnyoldalai is voltak: ugyanúgy, mint a korabeli angol, s francia munkáslapok, anyagi nehézségek miatt sokszor gyorsan elhaltak. Erról vö. Leon Delsinne: Le Parti Ouvrier Belge. Bruxelles, 1955. 64-67. 12 "Entre Marx et Bakounine. César de Paepe. I. m. 137-158. 'J 1 De Paepe sok csoporthoz kapcsolódó sokféle eró'feszítéseire 1. L. Bertrand: César De Paepe с. idézett életrajzát. 12 2 Jules Destrée et Emile Vandervelde: Le Socialisme en Belgique. Paris, 1898. 99. 122 E. Vandervelde: Souvenirs d'un militant socialiste. Paris, 1939. 19-20.
