Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1217 azoktól, akik most hatalmon vannak."9 s Ezzel egyidejűleg, ugyanebben az áttekintésében Bertrand nagyon is konkréten szólt a brüsszeli famunkások sztrájkjáról, akik béremelést vívtak ki, illetve a belgiumi anarchisták egyik fellegvárának, Verviers-nek szövőmunkásairól, akik ugyancsak még sztrájkban állnak. S ugyanitt a L'Égalité hasábjain is tükröződött a megújuló nemzetközi szocialista mozgalom különféle pártjainak összefonódása. Hiszen Bertrand itt hirdethette meg, hogy lapja, a „La Voix de l'Ouvrier", amely egy ideje anyagi kényszerűségből megszűnt — 1882. januártól újra megjelenik, s ebben nyilván francia érdeklődésre, támogatásra is számított. Majd ugyanitt, egy hónappal később már a liège-i La Sentinelle megjelenését hirdette meg. Jellegzetes volt az is, hog)- Bertrand itt valamennyi munkás-forradalmi erő összefogására buzdított, csak így remélt eredményt elérni, már csak azért is, mert ezt az összefogást szerinte kétfelől is veszély fenyegeti: egyfelől a reakciós erők tudatos tevékenysége, másfelől belső ellentétek is bénítólag hathatnak.96 A szocialista megoldások keresése vezette a belga korabeli mozgalom legbefolyásosabb vezetőjét, teoretikusát De Paepet is, akit ugyan Marx számtalan esetben bírált, és akiről ugyanebben az időben (1882-ben) Engels szintén azt jegyezte meg, hogy Maion előszeretettel idézi, szerepelteti Marxszal szemben, mint a szocialista gondolatok egyik előfutárát.9 7 Vagyis a nemzetközi szocialista mozgalomban a kicsit is járatosok körében régóta jól csengő neve volt.9 8 1880 nyarán Maion az újonnan megjelentetett és Marx által is köszöntött folyóiratban, a Revue Socialiste hasábjain a nyomdászból orvossá lett De Paepe szólt a belga tapasztalatok alapján az egészségügyi viszonyok szociális vonatkozásairól, az elviselhetetlenül hosszú munkanapok, az intenzitás révén a túlerőltetésről és a rossz élelmezésről — amin mind javítani lehetne —, és mégis csak nehezen képzelhető el a javulás, ami elsőrendűen már szociális-politikai kérdés, s nem merőben orvosi. De Paepe saját fogalmazása - amelyen bizonyos pontokon félreérthetetlenül jól érződik már a marxi hatás! -így hangzik: „Többet termelni és igazságosabban elosztani, hogy jobban fogyaszthassunk, de hiszen ez teljes mértékben szociális kérdés! Minthogy ahhoz, hogy ezt elérhessük, nem kell sem több, sem kevesebb, mint a társadalmi osztályok, a burzsoázia és a proletariátus felszámolása annak révén, hogy a földet és a termelési eszközöket magántulajdonból köztulajdonná tesszük."9 9 '5 L'Égalité. 1881. december 15. "L'Égalité. 1882. január 15. 9 7 Marx-Engels Művei. 35. k. 215. 9 8 De Paepe kiterjedt - beleértve nemzetközi - levelezésére 1. az idézett dokumentumkötetet. 99 César de Paepe: Essai d'hygiène sociale. La Revue Socialiste. 1880. június 5. 328. De Paepenek ezt az írását ugyanezen folyóirat hasábjain kiegészítette a már említett L. Bertrand-nak egy cikke a Borinage-vidék szénbányászainak helyzetéről, szociális és egészségi viszonyairól. Ebben ez az autodidakta kőfaragómunkás remek szociográfiai körképet rögtönzött, ahol a bérviszonyok mellett adatokat közölt a gyermekmunkáról, s a munkaidő hosszának alakulása mellett kimutatta még azt is, hogy a „törvénytelen születéseknél" milyen szerepet játszik a szociális motívum. (Z). Bertrand: La Situation des Ouvriers houilleurs au Borinage. La Revue Socialiste. 1880. március 20.) (S ne feledjük, ez az a korszak, amelyben Van Gogh a Borinage központjában, Monsban munkálkodik, s itteni élményei alapján születik meg a hűes Burgonyaevők sorozat.) De Paepe ekkori levelezése Malonnal részben egykor, 1909-ben a Revue Socialiste hasábjain is napvilágot látott. Ugyanebben az évben állított emléket neki Bertrand gazdag és érdekes életrajzában. (L. Bertrand: César de Paepe. Bruxelles. 3 Századok 1983/6
