Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
1216 JEMNITZ JÁNOS belgák szakadását húzta alá. S ugyanitt észrevételezte a másik motívumot is, hogy „a flamand munkásokat nehezen lehetett visszatartani attól, hogy elpáholják a nagy Guillaume-ot".91 Magának Marxnak „belga" megjegyzései javarészt érintőlegesek voltak. Már korábban, az I. Internacionálé napjaiban is a belga munkásmozgalom az általános európai munkásmozgalomnak befolyásos részét képezte, s súlya a nyugat-európai mozgalomban az 1880-as évek elejére is nagy maradt. Marx ezért figyelemmel kísérte tevékenységüket, s örült, amikor azt konstatálta, hogy a belga mozgalom ez idő tájt bekövetkező fellendülése továbbra is együtt járt azzal, hogy a belga szocialisták eltávolodtak az anarchistáktól. Ez az elmozdulás sokféle nyomon indult meg, részint 1879 után a brüsszeli és genti, vagyis flamand és vallon szocialista politikai szervezetek kialakulásával ugyanúgy, mint a szakszervezetek megerősödésével, és egyúttal azzal, hogy ezek a különféle munkásszervezetek két anarchista alapelvtől elszakadtak, méghozzá a régi I. Internacionálé kongresszusai s a marxi tanácsok szellemében: elfogadták és sürgették a munkavédelmi törvények bevezetését, s egyúttal a politikai szabadságjogok, az egyenlő és általános választójog bevezetését. Mindkét viszonylatban fontos szerepet játszott a belga munkásmozgalom két sűrűn író, befolyásos vezetője, akik még az I. Internacionálé napjaitól vettek részt a belga munkásmozgalomban : César de Paepe és Louis Bertrand.9 2 Bertrand ekkoriban jelentette meg a La Voix de l'Ouvrier с. lapot Brüsszelben, s ugyanebben a körzetben számos szakszervezetre támaszkodhatott, amelyekkel a szó szoros értelmében együtt élt, ezek tevékenységéről hírt adott más nemzetiségű, elsősorban a francia szocialisták számára. 'így Bertrand volt az, aki rendszeresen írt cikkeket a belga munkásszervezetek életéről Maion lapjának, a l'Emancipationnak hasábjain.9 3 Az 1880 őszén megjelenő, rövid életű lapban Bertrand szólt a Monsban rendezett bányászkongresszusról, amin természetszerűen ismét a konkrét munkásvédelmi követeléseket vetették fel.94 De Bertrand nemcsak Maionhoz talált kapcsolatot, hanem a Jules Guesde — Paul Lafarge szerkesztette L'Égalité-hez is. A L'Égalité hasábjain jelent meg Bertrand-nak az a beszámolója is, amely mintegy programadó írásként jól tükrözi Bertrand és a belga szocialisták egész személetét, ami Marxot a fenti megelégedett széljegyzetek papírra vetésére késztethette. Bertrand így írt: „ami számunkra itt hiányzik, s aminek hiányába itt mindennap beleütközünk, az az általános választójog. Ha minden munkás választó lenne, akkor könnyen kialakíthatnánk egy komoly szocialista pártot, amely nagyon könnyen végezhetne komoly propagandamunkát. Sajnos, ez a fegyver számunkra hiányzik, s nem lesz könnyű megszerezni azt 91 James Guillaume a nemzetközi anarchista mozgalom egyik vezető alakja, számtalan tanulmány, cikk és az Internacionálé egész korát feldolgozó többkötetes munka szerzője. 91 L. Bertrand-ról magyarul 1. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évköny, 1981. Minderről részletesen ír önéletrajzában (Souvenirs d'un Meneur Socialiste. Bruxelles, 1927.). 9 3 Bertrand-nak a francia szocialista lapokban, pontosabban a Maion szerkesztette orgánumokban való szerepléséről, Malonról és orgánumáról magyar nyelven bővebben 1. : Jemnitz János: Marx és a francia munkásmozgalom Marx életének utolsó éveiben. Párttörténeti Közlemények, 1983. 1. sz. 9 4 L'Emancipation. 1880. okt. 31.
