Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1215 munkások láncait".8 S amikor Engels Marx számára így összefoglalta a belga állásfoglalást, jól érezhetően üdvözölte a cikket és a belga mozgalom e fordulatát. Néhány héttel korábban ugyancsak Engels írt De Paeperól, mint aki a belga „ellenzék vezéreként . .. most igazán jót tesz azzal, hogy a flamandokat arra indította, lépjenek fel az általános választójogért és egy gyári törvényért. Ez az első értelmes dolog, ami Belgiumban történt."8 7 Engels az „értelmes dolog" alatt nem pusztán a szociális és politikai haladást külön-külön és összekapcsolva tekintette fontosnak és járható útnak, hanem egyúttal az anarchistáktól való elhatárolódást is. Ehhez azonban még egy további összefüggés is kapcsolódik: nevezetesen az, hogy a szocialista újrakezdésnek — és az anarchista mozgalomnak - volt némi nemzeti vetülete is. Engels erről így írt: „A vallon szájhősöknek most szintén velük kell tartaniuk."8 8 Engelsnek e kitétele mögött az húzódik meg, hogy a belgiumi szocialisták „újrakezdése" éppen a flamand területen, Gentben indult meg — (igaz, részben a „vegyes" Brüsszelben is), - míg a belgiumi anarchistáknak a robbanékony Vallónia volt a fellegvára.8 9 Engels észrevételei ebben az esetben is teljesen egybecsengtek Marx véleményével, aki ugyancsak a genti kongresszusról Friedrich Albert Sorget tájékoztatva, belga vonatkozásban ugyanazokat a gondolatokat fogalmazta meg: De Paepe (akit itt „a szószátyár" jelzővel illetett) és Brismée90 nekitámadt Guillaume-nak — vagyis az anarchisták és a 8 6 Marx-Engels Művei. 34. k. 28 £>e Paepe olasz szocialistákkal s a Plebe-vel kialakított munkakapcsolatairól Benoit Maiont is értesítette ugyanúgy, mint ahogyan már 1877 elején jelezte neki értetlenségét és felháborodását, amiért az anarchisták azért támadják ó't és a belga szocialistákat, amiért ők munkavédelmi, só't gyermekmunkavédelmi törvénykezést követelnek. (Entre Marx et Bakounine: César De Paepe. Correspondance présenté et annotée par Bemard Dandois. Paris, 1974. 117-118.) 8'Marx-Engels Művei. 34. k. 230. A belga és flamand, vagyis vallon és flamand megkülönböztetés lényeges, aminek nagyon sokféle összefüggése van. Ismeretes, hogy ezek a nemzetiségi, nyelvi ellentétek napjainkban mennyire kiélezó'dtek, de a belsó' villongásoknak különféle korokban eltérő' az összefüggésük. Ismeretes, hogy a 19. század utolsó harmadában, amikor a ,,vas és szén" volt az ipar és nehézipar legfőbb hordozója, akkor vált Belgium a legfejlettebb, legfontosabb ipari országok egyikévé - de ennek góca Vallonia volt, a flamand területek voltak elmaradottabbak, bár persze a flamand régi textilipar és Antwerpen kikötőváros sem sorvadt el. (A későbbi történeti fejlődés többször megváltoztatta ezt a belső gazdasági „primátust'.) Tény, hogy ugyanakkor a vallon területeken volt erős az anarchista munkásmozgalom, míg a szocialista mozgalom egyik góca a flamand Gent lett. Az eltéréseket azonban nem szabad túlbecsülni, a vallon és flamand szocialisták ebben az időben jól együtt tudtak működni, amit az egykori újságok és kései visszaemlékezések egyaránt tanúsítanak. (A flamand mozgalom kezdeteihez lásd: Louis Bertrand: Edouard Anseele. Sa vie — son oeuvre. Bruxelles, 1925.) 88 Uo. *'A munkásmozgalom mindennapjai szempontjából jellemző volt, hogy Liège, Verviers és a Borinage szénmedencéje az 1870-es években még inkább az anarchisták bázisa maradt, míg a szocialista szervezkedés Brüsszelre és Gentre, illetve Antwerpenre támaszkodhatott. Az úttörők (De Paepe, Anseele és Bertrand) példája azonban egyúttal azt is bizonyítja, hogy át tudták lépni e nemzeti korlátokat. 90 Desiré Brismée (1823-1888) belga nyomdász, 1865-ben az Internacionálé belga szekciójának egyik megalapítója, 1869-től a belga Föderális Tanács tagja, s később is szinte megszakítás nélkül nagy tevékenységet fejtett ki szóban és írásban a belga munkásmozgalomban. 1885 után a megszülető Belga Munkáspárt vezetőségének tagja.
