Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1211 Marx és az angol munkásmozgalom kapcsolatát nem lehet egyszerűen a halál pillanatában lezárni. Nemcsak azért, mert mint ió néhány ország esetében a marxi hatás éppen ezekben az években kezd jelentkezni, elmélyülni, hanem azért is, mert angol relációban ténylegesen éppen ekkoriban alakulnak ki azok a szocialista szervezetek, jelennek meg azok az orgánumok, amelyek e marxi hatást tükrözik. A marxi hatásra, a marxi szocializmus és az értelmiségiek, illetve munkások találkozására nagyon sokféle nyom maradt fenn, és megannyi esetre kínálkozik „rápillantás". így a munkások egyik legalsó kategóriáját képviselte William Thorne, aki az 1880-as évek végére már ismert szakszervezeti vezető, majd később jó fél évszázadon át parlamenti képviselő volt. Thome 15 éves korában a birminghami gázgyárban dolgozott, ugyanakkor lett önéletrajzi vallomása szerint lázadóvá „a nyomor és a szenvedések ellen". De ugyanitt hangsúlyozza: „nem értettem meg a termelési rendszert; erre nem is kínálkozott módom, és nagyon kevés munkásember volt e kérdésben okosabb nálam".69 A fordulat e téren éppen az 1880-as évek kezdetén következett be. A könyvek rajzása a legérdeklődőbb és legöntudatosabb munkások felé óriási szerepet játszott, s a könyvek hatásáról a fiatal gépészmunkás Tom Mann ugyanúgy nyilatkozott önéletrajzában,70 mint Thorne, vagy a fiatal bányász Keir Hardie. Nem véletlen persze az sem, hogy nagyjából ugyanazon könyvekről volt szó -Owen, Bellamy mindenesetre közöttük volt —, de Thome és Mann hamarosan Marx írásaival is megismerkedett. Persze Thorne is azok közé tartozott, akik ugyanitt mindjárt azt is leszögezték: „A könyvek nagyban segítettek, hogy megértsem azokat a problémákat, amelyekkel szembekerültem. Ami még többet segített, mint a könyvek, azok a személyes kapcsolatok voltak, amikor a nagy gondolkodókkal, illetve munkásvezérekkel találkoztam."71 Thorne mellett ott volt egy másik kétkezi munkás, aki igen hamar, az ekkoriban ismerős úton vált „értelmiségivé"; az induló szocialista lapnál nyomdász, korrektor, majd cikkíró-szerkesztő lett. Ez a munkás Harry Queich volt, aki egy évvel Marx halála után igazán Marx szellemében írta a Szociáldemokrata Föderáció lapjában, a Justice hasábjain, hogy a munkásság számára a két nagy történeti párt, a tory és a whig egyformán reménytelen, mindkettő munkásellenes.72 legalább még egyszer találkozhassam vele. Leányainak és családjaiknak nagy lehet a gyásza. írok Mme Lafargue-nak. De számodra! A tiéd nem szokványos vagy családi veszteség. A te barátságod és odaadásod, az ő ragaszkodása és bizalma emelte a Karl Marx-Friedrich Engels kapcsolatot a fölé, amit valaha is hallottam emberek egymás közötti kapcsolatairól." (The Harney Papers, L m. 295-296.) Harney tudvalevően mindvégig igen közel állt Marxhoz és Engelshez, különösen Engels leveleiből derül ki, hogyan igyekezett gondoskodni a chartista korszak e nagy pionírjáról. (Harney chartista korszakához magyarul L: Haraszti Éva: A chartista mozgalom. Bp., 1967. Engels ekkor több más levelet is kapott J. R. Dahyns például hangsúlyozta: „hiszem, hogy A tőke szerzőjét egykor jobban értékelik majd". (CPA, IML. f. 1. op. 5. e. h. 4407.) 6 9 William Thorne: My Life's battles. London. É. n. 46-47. Életrajzát magyarul vö.: A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1982. '"'Tom Mann: Diaries. London, 1923; Magyarul erről vö.: Jemnitz János: Tom Mann. Bp., 1970. 71 W. Thorne: i. m. 47. 11 Harry Queich: Political Cheap Jacks. By a Radical Working Man. Justice, 1881. nov. 29.
