Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
1212 JEMNITZ JÁNOS De ismeretes módon az értelmiségiek közül is, különféle utakon, ekkor kerültek a szocializmus és Marx hatása alá. Közöttük volt a klasszika-filológus-történész E. Belfort-Bax,7 3 a költő és természettudományi egyetemi előadó Edward Aveling, az ünnepelt, elismert költő-képzőművész William Morris és természetesen az új, 1881—1884 között kialakuló Szociáldemokrata Föderáció vezető szervezője és propagandistája: Henry M. Hyndman. Jóllehet Hyndmant mindig is nagy szektarianizmus jellemezte, és szocializmusképében, a marxi gondolatok továbbadásában nagyfokú leegyszerűsítések, önkényes megoldások mutatkoztak, ami ellen - mint láthattuk — maga Marx tiltakozott. Hyndman tevékenysége mindazonáltal mégsem minősíthető merőben negatívan, hiszen az összes torzító, zavaró hatással együtt munkásságának (mint arról számos kortársa nyilatkozott, voltak munkások, akik részben éppen az ő hatására lettek szocialista vezetők), pozitív hatása is volt. Témánk vonatkozásában jellemző, hogy még nem múlt el egészen egy esztendő, amikor Hyndman azzal az írásával jelentkezett az újonnan alapjában szocialistává lett politikai-irodalmi havi folyóirat hasábjain, amely világosan tükrözte Hyndman szocialista elkötelezettségét, de egyúttal az említett torzulásokat is. Ebben az írásban Hyndman világosan jelezte, hogy a történeti fejlődés a szocialista forradalom felé mutat; néhány éve még nem is sejtették, mennyire közel állnak ehhez. Majd ezután következtek a jellegzetes torzulások: Hyndman szinte „napra" megjósolta a szocialista forradalmat — a nagy francia forradalom 100 éves évfordulójára.7 4 Hyndman e naiv sorai mögött valójában az az elterjedt elképzelés jelentkezett, hogy a szocialista átalakulás ténylegesen már a küszöbön áll. S ezzel nagyon is közeli rokonságban feltűnt egy másik, ugyancsak Marxtól kölcsönzött, de azon nyomban torzított meglátás, jelesen a történeti materializmus, amit automatikus fejlődéssé szűkítettek - bár ez a merevítés nem történt végleges formában. Hyndman jelezte, „az emberek maguk is meggyorsíthatják a folyamatokat", de utána így folytatta: „amely dolgok mindenképpen bekövetkeznek".7 5 Ugyanígy jellemző volt Hyndmanra és néhány közeli barátjára, elvbarátjára a néhány kedvező mozzanat észlelése nyomán a mozgalom pillanatnyi erejének óriási túlbecsülése — amiről, láthattuk, Marx több mint fenntartással nyilatkozott. Hyndman viszont e programadó írásában így írt: „a szocialista mozgalom, amely minden nappal mind félreérthetetlenebbül a jövő tényleges forradalmi erejévé lesz ... ennek az erőnek főhadiszállása Londonban van, és befolyása Londonból már át is sugárzott a vidékre".7 6 Hyndman merevítései, torzításai és túlzásai ellenére is e programírásában felsejlenek a marxi megfigyelések. S e marxi gondolatok sokkal tisztábban jelentkeztek abban az 1885. januári közös hivatalos nyilatkozatban, amely a Szociáldemokrata Föderáció kiáltványaként jelent meg.77 Abban a folyóiratban, amely radikális politikai-irodalmi folyóiratból éppen 1883-ban lett hangsúlyozottan szocialistává,7 8 amelynek szerkesztőségében ott volt két 7 3 Baxéletútját magyarul L: A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1979. 7 *H. M. Hyndman: The Revolution of To-Day. To-Day, 1884. január. 7 5Я. M. Hyndman: The Revolution, id. cikk. 76 Uo. 7 7 The Meaning of Socialism. To-Day, 1885. január. 7 ' Erről magyarul bővebben 1. : Jemnitz János: Az angol Szociáldemokrata Föderáció kialakulása (1881-1883). A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv. 1983. 37-38.
