Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1207 gezte: „amikor mi képviselőket választunk, akkor mi nem Gladstone-hivőket kívánunk megválasztani, hanem olyan embereket, akik a munkásérdekekkel törődnek majd".4 6 A párhuzamosság, zavarosság - miként azt Engels is felháborodva jelezte - később sem tűnt el. Ugyanebben a hónapban újabb cikk jelent meg, amely a mezőgazdasági munkások és kisbérlők helyzetét elemezte, de amely megint egyszerre kívánta úgy javítani e rétegek helyzetét, hogy közben még a nagybirtokosok érdekei se rövidüljenek meg. S ugyanekkor megint megjelenik egy olyan cikk is, amely a munkásrétegek szerfelett kicsiny parlamenti képviseletét teszi szóvá — megállapítva, hogy Németországban a munkásoknak sokkal nagyobb a parlamenti képviselete.4 7 A Labour Standardnak volt még egy másfajta értéke is. így - igaz, különösebb lelkesedés és részletesebb információ nélkül — de mégis hírt adott alkalomról alkalomra a különféle radikális-demokrata csoportosulásoknak a liberális párttal szembehelyezkedő erőfeszítéseiről is. így írt a Demokrata Föderáció megalakulásáról, üléseiről - avagy a liverpooli demokratáknak tanácskozásáról, ahol a helyi csoport titkára ugyancsak annak a véleményének adott hangot, hogy a legjobb munkáselemeket maga köré tömörítve kiválik majd a liberális pártból, hogy ténylegesen jobban biztosíthassa a munkásérdekek védelmét.48 Vagyis Marx élete utolsó napjaiban valóban tanúja lehetett egyfajta nagyon széles, sok szinten, sok régióban megmutatkozó erjedésnek — ami végeredményben mind ténylegesen a munkásság öntudatosodását bizonyította —, s egyúttal egy új értelmiségi generáció színrelépésének, amely eljutott nemcsak a meglevő rendszer bírálatához, hanem a munkássággal való összefogás gondolatához is.4 9 Az angol valóság, s a szociális-demokratikus progresszió táborának, lehetőségeinek felmérésénél Marx is, Engels is széles spektrumon mérte fel mindig e kérdéseket. így időről időre azt elemezték, hogy mi történik az uralkodó osztályok, pártok köreiben - s természetesen még inkább a hajdani szövetségesek, a liberálisok, s még inkább a liberális radikálisok köreiben.50 Ugyanebből az időből keit Marx egyik szerfelett kritikus hazai megjegyzése Hyndman „politikai missziójáról", amiről megállapította, hogy az „problematikusnak tekinthető".5 1 E misszió végeredményben az az erőfeszítéssorozat, szervezkedés, 4 6 Land Labour Reform. Labour Standard, 1882. január 7. 4 7The representation of Labour in Parliament. Labour Standard, 1882 január 14. 4 8 Labour Standard 1882. január 28., február 4. 4 9 A helyi szinten és több éven át végbemenő folyamatok fontosságára többek között E. P. Thomson hívta fel a figyelmet, aki egyfelől rámutatott, hogy régebbi chartista veteránok miként váltak az 1880-as évek elejére szimpla liberálisokká és „Gladstone-hivőké", míg másfelől ugyanerre az időre miként léptek fel Yorkshire körzetében azok a fiatal új vezetők, akik hosszabb időn át különféle szocialista szervezkedések élén állottak. (E. P. Thompson: Homage to Tom Maguire. In Essays in Labour History in memory of G. D. H. Cole. London, 1960.) 5 "MEM. 35. k. i. m. 25-26. 51 1, m. 48. A. Hyndman jelenséghez vö. Chuschichi Tsuzuki: H. M. Hyndman and British Socialism. Oxford 1961. - Hyndman maga 1880. október 1-én írta meg azt a témánk szempontjából nagyon fontos, s napjainkig egészében még publikálatlan Moszkvában őrzött levelét, amelyben többek között megemlékezik az Egyesült Államokban tett útjáról, és hogy ekkor volt ideje elolvasni „A tőke"-t. „Ezúttal időt találtam, hogy gondosan elolvassam nagy munkáját, » A tőke«-t, francia kiadásban. Teljes lecke volt számomra, s személy szerint többet tanultam belőle, mint eddig bármely
