Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
A MONARCHIA AZ OROSZ LIBERALIZMUS SZEMSZÖGÉBŐL 115 A legegyszerűbb azonban az lenne, ha a németek beismernék, hogy Ausztria nem lehet csak német állam, és lemondanának a germanizálás propagandájáról, valamint arról, hogy szisztematikusan németesítsenek. A többi nemzetiség pedig nem egyezne bele, hogy az adminisztrációban a német nyelvet használja, mint legelterjedtebbet, követelnék, hogy a lehető legteljesebb önállóságot kapja minden közösség, és az állam minden állampolgára a legnagyobb szabadságot. Bármilyen kézenfekvőnek tűnnek is ezek az » utópiák * és bármennyire is elkerülhetetlen a megvalósításuk akkor, ha majd idővel az európai társadalmak kigyógyulnak a nacionalizmus » betegségéből «, egyelőre utópiák maradnak.”21 1872. decemberében újabb cikk lát napvilágot a „Vesztnyik Jevropi” hasábjain, mely ugyancsak az ausztriai alkotmányos renddel foglalkozik. „... A múlt hónap feltárta a Habsburg-birodalomban már régen meglévő ellentéteket a maguk teljességében, azt a káoszt, melyből a kivezető utat még elképzelni is nehéz. Megnyugtató ugyanakkor — s ez különösen fontos —, hogy ebben a zűrzavarban is szabadabban lehet élni Ausztriában, mint Európa sok más országában és a rend (ezen itt a személyiség és a tulajdon védelmét értjük) teljesen kielégítő. Ez nem kis dolog, de nem is minden. Hiányzik a morális összhang az ország jövőjét illetően, mely elengedhetetlen a fejlődés normális iránya szempontjából, és mely nem is jön létre a társadalmai belül addig, amíg mintegy kétséges az államélet alapelve is. Megszilárdul-e végül Ausztriában a dualizmus, vagy felváltja a föderalizmus? Ennek a kérdésnek a súlya nyomja továbbra is az osztrák hazafiak vállát... De lehet, hogy a jövő nem is a dualizmus és nem is a föderalizmus felé vezet, hanem afelé, hogy Ausztria széthulljon annak a szánalmasan túlfűtött nacionalista ösztönnek a következtében, mely ma mindenütt észrevehetően jelen van. A dualizmussal, melyet birodalmi alkotmány rögzít, csak az a „duó” elégedett, mely vezető szerepet játszik: a németek és a magyarok. De a németek egy része is (pl. a tiroliak) a klérus hatására inkább a föderalizmus felé hajlik. A dualizmus — lényegét tekintve - két nemzet diktatúrája a többi felett. Miért kell a diktatúrának szövetkeznie bárkivel is, és hogyan reménykedhet abban, hogy valaki megbékél vele a jelenlegi, felfokozott nacionalista szenvedélyek közepette? ”2 2 A cikk végpő következtetése a kérdéssel kapcsolatban ez: „. .. Egy országgyűlés Transzlajtániában a magyaroknak, egy a Ciszlajtániában élő osztrákoknak, egyikbe is, másikba is közvetlen választással kerülhetnének képviselők: emellett semmiféle tartományi gyűlés — ez lett volna a logikus és az egyszerű. Vagy pedig egyenlő jelentőséget tulajdonítani valamennyi nemzet tartományi gyűlésének, Bécsben ezek közös delegációjával tárgyalni, vagyis föderalizmust létrehozni — ez szintén lehetséges út lett volna, bár kevésbé egyszerű. De ami jelenleg van: megpróbálni egyeztetni Magyarország történelmi jogait és az összes többi nemzetiség követeléseit, valamint a legműveltebb nép (a német) vezető szerepét és a decentralizáltság elvét, ugyanakkor az erős központi hatalom szükségszerűségét a különálló területek központosításával — mindez olyan eredményt hozott, melyet tömören így lehet jellemezni: kölcsönös ellentmondások összessége.”23 A cikk írója a továbbiakban a dualizmus parlamenti gyakorlatának nehézkességét vizsgálja, és megállapításait így foglalja össze: 31 „Vesztnyik Jeviopi” id. cikk. 3 2„Vesztnyik Jevropi” „Külföldi Szemle” című rovata 1872. december 1. 785-790. 33 „Vesztnyik Jevropi” id. dkk. 8»
