Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
116 CZÖVEK ISTVÁN „Tulajdonképpen a jelenlegi osztrák országgyűlési gyakorlat . . . jogi szempontból vitathatatlanul magasabbrendü, mint a többségi elv, hiszen csak az általános megegyezés és egyhangúság tud létrehozni feltétlenül tiszta joggyakorlatot. Ugyanis valakire olyan kötelezettségeket róni, melyeket ő nem akart magára venni, melyek ellentétben vannak belső meggyőződésével, valójában nem más, mint erőszak. A többségi elv lényegében az erőszak elve, melynek egyetlen közös vonása sincs a tiszta jog fogalmával. Ugyanakkor a józan ész azt mondja, állandó véleményegyezés lehetetlen. Ha ragaszkodunk az egyhangúság elvéhez, azonnal anarchiával találjuk szembe magunkat, melynek eredményeként még a régebben hozott törvényeknek sem tudunk érvényt szerezni. Másrészt azonban kétségtelen, hogy a természetben mindennek az alapja az erő, és hogy a haladó jog mindig az erő alkalmazása útján született, s vele szemben az egyedüli követelmény csak az lehet, hogy reális legyen, egyértelmű, ezen az úton pedig eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy a jog alapját a többség reális ereje kell alkossa. A nemzetiség — a maga meghatározhatatlanságában — jogi értelemben véve nem személy. Még ha elismerjük is a jelenlegi osztrák gyakorlatnak azon elvét, hogy a nemzetiség jogi értelemben felfogható személynek, akkor is le kell szögezzük, hogy a nemzetiségeknek azon állásponlja, miszerint nem fogadják el a nélkülük hozott határozatokat — enyhén szólva eléggé suta. Pedig ez a felfogás az alapja annak a (bocsánat a hasonlatért) híg kásának, melyből a legtöbbet szolgálnak fel azon az » alkotmány-lakomán« ahová Ferenc József, az uralkodó hívta meg Ausztriát, illetve nem is személy szerint ő, hanem az 1859-es és 1860-as évek , • jO 4 veresegei. A dualista berendezkedés azonban a Habsburg-birodalomban, úgy látszik, kiállja az idő próbáját. így 1873 májusában cikket közöl a lap, melyben ismételten bemutatja olvasóinak ezt a valójában sajátságos politikai berendezkedést. „A Magyarországgal megkötött kiegyezés betűje szerint az önállóság és teljes egyenlőség elve érvényesül a Monarchia mindkét felében, az Osztrák Birodalomban és a magyar korona alá tartozó területeken is, de nem tér ki a megállapodás az osztrák tartományok belső szervezetének kérdésére. A magyarokkal történt kiegyezésnek körvonalaznia kellett volna — abban a formájában, melyben megkötötték - a kormány politikáját Ciszlajtánia belügyeit illetően is. A helyzet ugyanis az, hogy a kormány elfogadván a dualizmus elvét, azt szentesítette, hogy a magyar korona tartományai nem tartoznak Ausztriához, valamint azt, hogy Magyarország államilag egyenjogú az Osztrák Birodalommal, s csak az uralkodó személye kapcsolja őket össze. Ez a magyar elem szupremáciáját eredményezi Transzlajtániában, melynek következtében természetes igényként kellett volna jelentkezzen az, hogy a Lajtának ezen az oldalán is szigorú szervezeti keretet adjanak az államnak. Pontosabban: ne nemzetek szövetsége legyen ez a terület sem, hanem egységes osztrák állam, vagyis a Monarchia másik fele, ahol a német hegemónia lenne a meghatározó, ahogy a Lajtán túl a magyarok túlsúlya jellemzi a politikát. Egyébként, ha az Osztrák—Magyar Monarchia egyik felében, Transzlajtániában megtörténik az, hogy minden nemzetiségi elemet egy nép alá rendelnek, és ennek a területnek az országgyűlésén megvalósul az állameszme, ugyanakkor a másik oldalon a nemzetiségek teljes egyenjogúsága vagy esetleg autonómiája jönne létre, akkor a helyzet kiegyen- 24 24 „Vesztnyik Jeviopi” id. cikk.
