Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
114 CZÖVEK ISTVÁN valójában föderalista alapon nyugvó elképzelés megvalósulása esetén biztosította volna a birodalom keretein belül a szláv államok (és itt elsősorban a csehek) vezető szerepét, s így realizálódhatott volna a konzervatív burzsoá csoport politikai vezető szerep utáni törekvése. Itt idézett beszéde is ennek a teóriának az igazolását volt hivatva szolgálni. „Mi olyasmit akarunk megvalósítani, ami Ausztria18 létének lényege. Ausztria ugyanis különböző népekből tevődik össze, s ez a sokféleség azzal jár, hogy valamennyien jogot formálnak az önálló fejlődésre. Más szóval a föderalizáció éppen azért lehetséges, mert Ausztriában sokféle nép él”19 — mondta Rieger, akinek a beszédéből a föderalizmus eszméje ragadja meg a cikk névtelenségbe burkolózó íróját is. A következőképpen reagál rá: „Valójában mi is az a föderalizmus? A decentralizáció legfelső foka, a szabadság legfőbb feltétele ... A föderalista államszervezet alapvető érdeme nem az, hogy ezzel a formával össze lehet egyeztetni a különböző nemzeti követeléseket. Az Egyesült Államok, vagy svájci kantonok hivatalai nem azért vannak, hogy a nemzeti érzületet és igényeket kielégítsék . . . Éppen ellenkezőleg, a föderalizmus csak akkor valósulhat meg és működhet zavartalanul, ha a nemzeti különbözőségeket nem veszi figyelembe, vagy legalábbis nem ezek határozzák meg alapvetően az államéletet. A föderalizmusban még inkább, mint akármelyik más államformában feltétlenül meghatározó az egységes szellem.”20 Ez alapján Rieger beszédére visszatérve megkérdőjelezi az Osztrák—Magyar Monarchia föderalista átalakításának reális voltát, a következő érvekkel: „Hogyan lehetne elvárni egy merőben ellentétes alapállásból, melyben a nemzeti különbözőségek állnak az előtérben, s ahol minden eszme és szenvedély csak harcot szül az állam polgárai között, hogy mindebből a jövő egységének szelleme szülessen? Ha az úgynevezett » nemzeti elv « kerül előtérbe, ha az osztrák-német mindenekelőtt német, a cseh elsősorban cseh, a lengyel pedig lengyel, és ha az osztrák egység gondolatával csak azért békéinek meg, mert nem zavarja »nemzeti« fantazmagóriájukat, akkor felvetődik a kérdés: hogyan lehet megvalósítani a * viribus unitis«-t, mely a föderáció szempontjából lényegesebb, mint a mechanikusan összetákolt egység? A logika - a körülmények ilyen csoportosítása mellett — kétféle következtetést enged meg. Az egyik: ha a nemzeti különbözőségek meghatározóak, akkor az egységnek csak az a formája jöhet létre, mely egy nemzet vezető szerepén alapul, és erőszak útján valósul meg. A másik: hogy az állam részekre hullik, melyek mindenáron meg akarják valósítani nemzeti elképzeléseiket, de ez lehetetlen, mivel különböző mértékben, de mindenütt keverednek a népcsoportok, és mert nincs egyetlen négyzetkilométer sem, melyen az ideális — németek, lengyelek, csehek által kivívott — teljes győzelem és uralom ne járna együtt egy másik, kevésbé erős nemzeti eszme elnyomásával. A'föderádót, természetesen, Ausztriában is tökéletesen meg lehetne valósítani, ha az egész birodalmat egyenlő részekre osztanák, és hagynák, hogy itt a választók többsége döntse el, milyen legyen a helyi adminisztráció nyelve, a közös állami ügyeket pedig egy meghatározott nyelven intéznék. 1 'Ausztria — ez az elnevezés használatos a lapban egészen a századfordulóig az Osztrák—Magyar Monarchia helyett 1 9 „Vesztnyik Jevropi”. „A föderalizmus eszméje Ausztriában” 1871. november 15. 400-413. 90 „Vesztnyik Jevropi” id. cikk.
