Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
112 CZÖVEK ISTVÁN tatta és kiegészítette.12 1867. június 1-én Sztaszjulevics egy új folyamodványt adott be a Sajtóügyi Főhivatalhoz, amelyben kérte, engedjék meg neki, hogy kompenzálja a „program elégtelen voltát” más kérdésekkel, amelyeket nem sorolt fel az előző tájékoztatásban, s azt, hogy megnövelhesse a kiadványok számát. Buzgalma eredményeként a lap 1867-től kezdve havonta jelent meg (nem pedig három hónaponként egyszer, mint kezdetben).13 A folyóirat polgári liberális irányzata különösen a 70-es évektől kezdődően a szépirodalmi alkotások válogatásában, történelmi kutatások eredményeinek publikálásában, és ilyen témájú publicisztikai cikkek megjelentetésében nyilvánult meg.14 A „Vesztnyik Jevropi”, amely az 1861-es manifesztumot „kiemelkedő történelmi eseményként”'értékelte, a reformpolitika folytatásának oldalán állt, ebben látva zálogát „az ország jólétének és felvirágzásának” de az „elmék megnyugtatásának” is. Maga köré tömörítve az alkotmányos rend híveit, a folyóirat szilárd ellenzékét alkotta az ún. konzervatívoknak. Ez az álláspont Sztaszjulevicsnek, „ennek a tökéletesen középszerű embernek” azt a lehetőséget adta — ahogy írta róla M. E. Szaltikov-Scsedrin —, hogy „majdnem Robespierre-nek tartsák.”15 A polgári liberális „Vesztnyik Jevropi”, mely tagadta a harc forradalmi módszereinek helyességét, ugyanakkor küzdött olyan reformokért, melyek Oroszországot alkotmányos monarchiává változtatták volna.16 A folyóirat támogatta a 1 2 Az olvasótábor méreteit elképzelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország társadalma agrártársadalom, ahol a lakosság kb. 80-90%-ának a mezőgazdaság nyújtja a megélhetési lehetőséget, s ez vidékre is köti ezeket az embereket. A városi rétegek létszámukat és jelentőségüket tekintve is jelentéktelenek, ugyanakkor politikai szempontból a legkülönfélébb irányzatokhoz tartoznak. Egy folyóirat viszont abban az időben nagymértékben volt függvénye az olvasók számának, és ez szolgálhat magyarázatul (nem mentségül!) a lapnak viszonylag jelentékeny alkalmazkodóképességére. Gyakorlatilag kik lehettek és kik voltak a folyóirat olvasói? Ideális esetben is csak a felsőbb körökben volt kedvelt, bár a század harmadik harmadától kezdődően az abszolutizmus bürokrata rendszerének hivatalnokai, az értelmiség, tanítók, művészek, újságírók, írók, mérnökök, gazdasági szakemberek is olvasták. A polgárosodás különösebb szerkezeti változást nem eredményezett a fenti rendszerben Ezek számára a folyóirat jelentette (a szépirodalom mellett) az egyetlen lehetőséget a szellemi tunyaság elleni „harcban”. 13 A rovatok ilyen sorrendben találhatók az átalakított lapban: szépirodalom, tudományos jellegű cikkek, karcolatok, bel- és külpolitikai témákat érintő áttekintések és közlemények, politikai cikkek, orosz és külföldi eseményeket kommentáló munkák. Minden egyes könyv bibliográfiai lappal érvéget. 14 1910-ben Lenin egyik, Gorkijhoz írott levelében így jellemzi ezt a kiadványt: „Van irányvonala a »Vesztnyik Jevropinak«, egy rossz, híg, silány, de irányvonal, mely meghatározott elemet szolgál, a polgárság ismert körét, mely egyesíti a professzorok, hivatalnokok és az ún. tisztességes (jobban mondva tisztességesnek látszani kívánó) értelmiségi liberálisok szintén csak meghatározott részét” (Ocserki..,. II. kötet 368.). 1SM. E. Szaltikov-Scsedrin: Polnoje szobranyije szocsinyenyij v 20 tomah, tóm 19. Moszkva, Gosz, Izd. Hud. Lit. 1939. 255. 16 Az alkotmányos rend igénye onnan ered, hogy az abszolutizmus rendszerében a politikai tevékenységből kirekesztett nemesség igényli a részvételt az állam ügyeinek irányításában, de mivel a fennálló rendszerrel csak e téren elégedetlen, szembeszáll minden erőteljesebb, ezen túlmutató követeléssel is. Mérsékelt irányvonalukat és viszonylag hosszú ideig tartó prosperitásukat leginkább az a tény magyarázza, hogy a kor nagy eszmeáramlata, a nacionalizmus, illetve ennek kelet-európai változata, a nemzeti megújulási mozgalom Oroszországot sajátos módon érinti, így azt a hamis illúziót kelti, mintha lehetséges volna a liberális nemesi ellenzék elképzeléseinek békés megvalósítása: az uralkodó lemond abszolút jogairól minden külső erőszak alkalmazása nélkül, belátva ennek szükséges voltát. Ez
