Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
A MONARCHIA AZ OROSZ LIBERALIZMUS SZEMSZÖGÉBŐL 111 azon az úton, melyet a nyugat-európai országok járnak. Ezért a „Vesztnyik Jevropi” a cári kormányzatnak csak azon reformjait támogatta, melyek valamilyen formában megfeleltek ennek az elképzelésnek. Ez az újság a hetvenes évektől kezdődően elég sokszor foglalkozik az Osztrák- Magyar Monarchia belső problémáival, és alakítja a dualista berendezkedésű Habsburgbirodalomról az orosz társadalom elképzeléseit. A lap történetének első szakasza 1802- és 1803-ra esik. Szerkesztője, N. M. Karamzin, a konzervatív nemesi intelligencia ideológusa. A „Vesztnyik Jevropi”-t nevezhetjük az első irodalmi-politikai folyóiratnak Oroszországban azért, mert döntő szerepet játszik benne a politikai rovat. Alapgondolata: műveltséget biztosítani „minden rendű és rangú embernek”. Ez a lap „megsokszorozta az olvasók létszámát a társadalom minden osztályában, létrehozta az orosz közönséget” — úja róla Belinszkij. Az 1804-1820-ig tartó időszak visszalépés a folyóirat történetében, megváltozik a profilja is. Egyik cikkében8 V. A. Zsukovszkij, az új szerkesztő azt nyilatkozta, hogy hogy „a politika olyan földön, ahol a közvélemény engedelmeskedik a kormány hatalmának, nem lehet különösebben vonzó azok számára, akik gondtalanul és elégedetten élnek, egyedül csak kíváncsiságot kelthet”. 1815-től M. T. Kacsenovszkij lett a szerkesztő, ettől kezdve a lap egyre tudományosabb jelleget öltött. 1820-tól az akkortájt keletkező új folyóiratok pl. a „Szin Otyecsesztva” (1818) „Nyevszkij Zrityel” (1820) elcsábították a „Vesztnyik Jevropi” munkatársait, és alap ily módon elszürkülő kiadását 1830-ban beszüntették.9 Az 1861-es reform utáni időben a cenzúra gyengülésének hatására egy sor polgári lap keletkezett. Az „Ideiglenes sajtótörvények”10 lehetőséget adtak Oroszország értelmiségi köreinek, hogy kiadványokat, folyóiratokat indítsanak. Így kerülhetett sor 1866-ban a „Vesztnyik Jevropi” újjászületésére. Pétervárott N. M. Karamzin emlékére születésének 100. évfordulóján indult második útjára, és saját megfogalmazását idézve „történelmipolitikai tudományokkal foglalkozó szaktudományi folyóirat” lett. Szerkesztője és kiadója, a szentpétervári egyetem nyugalmazott történész professzora, M. M. Sztaszjulevics11 volt. A korabeli valóság ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a tudományos „történelmi” folyóirat programját - az előfizetők csekély száma miatt — hamarosan megváltoz- • • Levél egy kormányzóságból a kiadóhoz. 1868. No. 1. 9 Ez az a bizonyos uvarovi korszak, a „pravoszlávia, abszolutizmus, népiesség” hármas jelszavának meghirdetése, mely az abszolutizmusnak a nemzeti ideológia kialakulását megakadályozni kívánó fegyvere volt. Ez a légkör nem kedvezett a lap kiadásának, a liberális „Vesztnyik Jevropinak” be kellett szüntetnie tevékenységét. 1 0 „Vremennije pravila o pecsatyi” (1865). 11A folyóirat első számában (1866-os első könyvében) jelent meg „Program” ja, amely mérsékelt liberális és monarchista szellemet tükröz. A „Vesztnyik Jevropi” kiadója és szerkesztője M. M. Sztaszjulevics, kora polgári liberális értelmiségének tipikus képviselője. A kisnemesi családból származó ifjú rendkívüli munkaszeretetének és kétségtelen tehetségének eredményeképpen a professzori körökbe került, két esztendőn át a trónörökös történelemtanára volt, és tényleges államtanácsosi címet szerzett Egyidejűleg nyilvánvaló vonzódást árult el a polgári reformtevékenység iránt
