Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
110 CZÖVEK ISTVÁN lektíváját. Mellettük kiemelkedő szerepet játszott még G. I. Uszpenszkij4, N. E. Karonyin5 és N. N. Zlatovratszkij.6 Ugyanakkor igen jelentékenynek mondható a liberális értelmiség elképzeléseinek hangot adó publicisztikai irányvonal is, melynek egyik prominens képviselője volt a „Vesztnyik Jevropi” című folyóirat, mely megszakításokkal ugyan, de lényegében az orosz történelem 19. századi, eseményekben, fordulatokban bővelkedő korszakában végig jelen volt az orosz közgondolkodásban. Hogy miért éppen ezt a kiadványt választottuk jelen munkánk alapjául, arra álljon itt válaszként az orosz belügyminisztérium egyik képviselőjének véleménye, melyben így határozta meg e folyóirat jelentőségét: „A »Vesztnyik Jevropi«, melynek sok az olvasója főként a társadalom felső és művelt rétegében, az egyik leghatásosabb periodikánk. A folyóirat komoly cikkeinek többségét olyan emberek írják, akik tehetségesek, értik a dolgukat, és ezért az általuk kifejtett gondolatok nem maradnak hatástalanok a társadalomra. Ezekben a komoly cikkekben, de a belletrisztikai és egyéb rovatokban is, a szerkesztőség nézetei nagyon óvatosan jutnak kifejezésre. Ennek ellenére ezek a nézetek tökéletesen egyértelműek az állandó olvasók számára. A » Vesztnyik Jevropi « minden kínálkozó lehetőséget felhasznál, hogy kifejezze elégedetlenségét Oroszország fennálló viszonyaival, de különösen a kormányzat irányító tevékenységével szemben. A törvényhozó és kormányzati rendelkezések nagy része, különösen az oktatási minisztériumé, nagyon szigorú, és nem minden esetben kap elfogulatlan bírálatot. A tulajdonképpeni lényege mindannak, amit ebben a folyóiratban írnak ... nem más, mint hajbókolás minden előtt, ami nyugat-európai.. ”7 Különösen jelentős képviselője volt ennek a tendenciának a „Vesztnyik Jevropi”-nál K. A. Arszenyev, aki a „Belpolitikai Szemle” és a „Társadalmi Krónika” című rovatokat szerkesztette, valamint olyan vezető szerepet játszó publicisták és kritikusok, mint K. D. Kavelin, V. D. Szpaszovics, A. F. Konyi, E. I. Utyin, L. P. Groszman, J. G. Zsukovszkij, A. N. Pipin, V. Sz. és Sz. M. Szoloyjov, L. A. Polonszkij stb. Ezeknek az állandó szerzőknek a cikkeit és szemléit a cári cenzúra igen erős ingerültséggel fogadta, amelyet megijesztett mérsékelt, de nyilvánvaló ,hajbókolásuk” a burzsoá nyugat előtt. Például E. I. Utyin cikkei „Franciaország és a franciák a háború után”, „Bulgária a háború alatt” stb., melyekben összehasonlította Oroszország politikai és állami berendezkedését Nyugat-Európa országaival, valamint előfordultak benne pozitív értékelő szavak az „európaizálódás” és „polgáriasodás” tényeiről, elítélő megnyilvánulások az orosz gazdasági rendről és életmódról, feltétlenül megkapták a cenzorok rendreutasítását és figyelmeztetését. A folyóirat állandóan kifejezésre juttatta azt a gondolatot, hogy Oroszország sikeres fejlődésének, gazdasági és politikai előrehaladásának nem a más népektől való „elszakadás” az alapja. Ellenkezőleg, az ország jövője attól függ, mennyire következtésen halad 4 A parasztkérdés szakértője. SA tőke oroszországi szerepéről ír. ‘Egyik legfontosabb műve: Az erkölcsről. M. G. Gyementyev: Ocserki po isztorii russzkoj zsurnalisztyiki i krityiki. Leningrád, 1950. IL kötet. 370. (továbbiakban: Ocserki . . .) - Ez a kiadvány szolgált alapul jelen munkánk sajtótörténeti részének összeállításához.
