Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Planitz; Hans: Die deutsche Stadt im Mittelalter von der Römerzeit bis zu den Zunftkämpfen (Ism.: Tagányi Zoltán) 1146
1146 TÖRTÉNETI IRODALOM gatott legfontosabb műveit is megtaláljuk. A sürgető igénnyel jelentkező komplexitás kiváló példáját adja e bibliográfia. Az alapvető fontosságú, igényes munkát forgatva már a lassan esedékessé váló következő kötet megjelenése elé tekintünk érthető várakozással. Fodor István HANS PLANITZ: DIE DEUTSCHE STADT IM MITTELALTER VON DER RÖMERZEIT BIS ZU DEN ZUNFTKÄMPFEN Hermann Böhlaus Nachfolger. Weimar 1980. 500 1. A NÉMET VÁROS A KÖZÉPKORBAN A RÓMAI KORSZAKTÓL A CÉLHARCOKIG KORSZAKÁIG A német gazdaságtörténeti iskola a városok genezisére vonatkozóan egy egész könyvtárnyi irodalmat alkotott. Ebben a munkában a szerző a német város genezisének kérdését taglalja egészen a római korszaktól a 13-14. sz.-i városalapítások korszakáig. így a német város kezdete elsősorban a római korszakig, s ezek a római polgári városok a canabaek alapítása korszakáig vezethetők vissza. A városok kifejlődése elsősorban a céhes ipar felvirágzásával, a céhes iparnak luxusjavak termelésével, valamint a hosszú távú kereskedelemmel hozható kapcsolatba. A céhes ipar esetében a kézműipari termelés sajátosan zárt családi kötelékek között és annak formájában folyik. A német város lényegében egy közösségi intézmény, így ennek keretében a kommuna és a közösség rendszere megfigyelhető. így elsősorban a vérségi alapokból kinövő „vir"-ből egy territoriális szervezet alakul ki, melynek jogi képviselete van, bíráskodási testülettel rendelkezik, és a közösségen belül a vérségi kötelékek és a rokonsági szervezet alapján, elsősorban a kölcsönös segítség intézménye, és a kölcsönös védekezés kötelező erejű. A város azonban nemcsak kézművesipari termeléssel és tevékenységgel foglalkozik, hanem mezőgazdasági vállalkozásokat is űz, ilyenek voltak a „villa" jellegű mezőgazdasági üzemek, mely egyben egy soltészi paraszti telepítésű rendszer volt. A munka második részében elsősorban a 13. sz. óta folyó városi telepítésekkel foglalkozik. Elsősorban a patronimikus -heim, -hausen, -hofen, -feld, -dorf néwégződésű telepeknek városi önkormányzat elnyerése jelenségével, majd a városalapítás urbanisztikai rendszerével elsősorban a kör, ovális és az ellipszis alakú központi piacterek képének kialakítását írja le. A munka nagyon meggyőzően mutatja be, hogy a város is egy közösség, egy „Gemeinde" jellegű intézmény, ahol a rokonsági és vérségi közös védelem, s a kölcsönös segítség intézménye megfigyelhető, és önálló bíráskodási szervezettel rendelkezik. Ugyan jelzi, hogy a céhes ipar a családi szervezet kötelékében termel, azonban nem hívja fel a figyelmet arra, hogy ez a szervezet egyben egy önellátó, zárt naturális jellegű intézmény és háztartási közösség. A 13. sz.-i várostelepítések esetében elsősorban a patronimikus helységnevekből kinövő városok és azok alapításának jelenségét mutatja be. Azonban már arra a jelenségre nem utal, hogy ebben a korszakban elsősorban a falusi kézműipari tevékenység megújhodása és megelevenedése következtében egyes lokális falusi piacozó hetivásárhelyek városi központokká alakulhatnak át, és a falusi kézműves ipar megelevenedése következtében felbukkan az a jelenség, amit Werner Sombart a „Wiedergeburt der Tauschwirtschaft" formájában jelzett. A korai fázisban a városok mezőgazdasági tevékenysége úgyszintén igen nagy mértékű volt, és a munka hiányossága, hogy a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó „Ackerbürgestadt"-ok problematikájával nem foglalkozik. Mindezen hiányok ellenére azonban a szerző nagyon jól mutatja ki, hogy a német város egy kommunális közösség, és ennek kezdetei a római időkig, a római polgári városépítéshez nyúlnak vissza. Tagányi Zoltán
