Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

VITA 1137 zadok 1972. 1081.1.), de azóta Herényi inkább visszafejlődött. Aki a források „tiszteletében" odáig elmegy, hogy azt leírja: „Kézai Tas fia Léiről azt állítja: tőle származik a Zovárd nemzetség. Léinek tehát a Zovárdokkal valamiféle rokonságban kellett (!) állnia" (75.1.), annak ezen az alapon azt is el kell ismernie, hogy a magyar honfoglaláskor cseh hercegség létezett Zobor (azaz Nyitra) környékén, s román fejedelemség volt Nyugat-Erdélyben a Szamos mentén, mert hiszen Anonymus ezt írja. Annak a szerzőnek, aki Anonymus honfoglalás kori magyar szereplőit minden gyanú hangoztatása nélkül hitelesnek ismeri el, nehéz dolga lenne az Anonymus tollán a magyarok zöméhez hasonlóan papíron életre keltett idegenek történeti hitele elutasításában. 2. Szakirodalmi tájékozottság Herényi írásának egyszeri átlapozása mindenkit meggyőz arról a teljesen egyoldalú orientációról, amelyet Györffy György minden vonatkozó megállapításának a kritika legcsekélyebb jele nélkül való elfogadása jellemez. Ezzel párosul a modern szakirodalom eredményeinek figyelmen kívül hagyása. Herényi mégKniezsa alapján ad számot 25 Nyék, 30 Megyer, 21 Kürt, 19 Gyarmat, 14 Tarján (9 Tárkány), 25 Jenő, 41 Kér, 40 Keszi és 18 Varsány településről (62.1.), holott ma már Nyékből 33, Megyerből 45, Kürtből 25, Gyarmatból 23, Tarjánból 30, Jenőből 28, Kérből 55, Kesziből 58, a konsztantínoszi törzsnevekhez nem vonható Varsányból pedig 27 földrajzi név van adattárba foglalva (Acta Hist. Szeged. XLIV. 32—38, 18), méghozzá 1973. évi kiadványban, aminek ismerete egy 1982-ben napvilágot látott cikk esetében elvárható lett volna. Ennél jóval régebbi, ám a vonatkozó hely megítélése szempontjából hasonlóan fontos szakirodalmi megállapításokat sem ismer Herényi. Amikor Kézainak (!) az Árpád-törzs elő- és utóvéd szerepét kiemelő ismert passzusát idézi, csak arra a magyarázatra utal, hogy „ez a szerep pedig nem vitásan egy törzsszövetségben mindig a csatlakozott népeknek jutott osztályrészül" (64. 1.). Nem látszik Herényi tudomással lenni ifj. Horváth János ama értelmezéséről, amely szerint egy 13. század végi történetíró, Ákos mester oligarchikus szemléletéből magyarázható ez „az érthetetlen és történetileg egyáltalán nem igazolható megjegyzés", amivel ,Árpádot és nemzetségét a meghódolt vagy csatlakozott törzsek rangjára süllyeszti le" természetesen Ákos mester, és nem — mint Herényi írja — Kézai Simon (Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 347.1.). Ismét más esetben „sikerült" Herényinek — teljes szakirodalmi tájékozatlanságának bizonyságaképpen - ,kifognia" a leginkább elavult, a tárgyban a legtöbb tévedést tartalmazó, már saját korában is avíttnak számító munkát, Rónai Horváth Jenő Magyar Hadi Krónikaját (Bp. 1895), ahonnan a Herényi-tanulmány 89. oldalán Bulcsúval kapcsolatban egy egész sor tévedés olvasható. Ahányszor hivatkozik ezen az oldalon a kalandozásokról szólva Rónai Horváthra (szám szerint négyszer), annyiszor téves az adat. Hogy 934-ben és 936-ban Bulcsú kalandozott volna, adat híján nem állítható (936-ban különben nem is volt magyar kalandozó hadjárat). Nincs adat arra, hogy a 943. évi tráciai hadjáratot Bulcsú irányította volna. Nem igaz, hogy a 947. évi katonai akciót Bulcsú Itáliába Csaba, Léi, Súr és Taksony alvezérekkel vezette volna. 947-ben a Taksony vezette itáliai hadakozásról tudunk, Bulcsú és négy alvezére kései forrásban 955-re nézve fordul elő. Végül pedig arra sincs adatunk, hogy a 950-951. évi nyugati hadjáratok élén Bulcsú állt volna.