Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

1138 VITA Egyszerűen megdöbbentő az az igénytelenség, ami Herényit a nyelvészeti szakirodalom felhasználásában jellemzi. Fő forrásai az egyébként kiváló Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára (FNESz) (Kiss Lajos munkája), valamint Ladó János Magyar utónévkönyve. Elvétve hivatkozik Bárczi Géza, Németh Gyula, Kálmán Béla munkáira vagy a Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára (TESz) köteteire. Bár dolgozatának nem csekély része nyelvészeti vonatkozású, egytelen nyelvészeti tárgyú szakcikket sem használt fel-Minden nyelvészeti alapképzettség híján (amit „szófejtései" fényesen igazolnak) a hályogkovács bátorságával nyúl a nyelvi szövethez. Míg azonban az ismert történet hályogkovácsa képzetlenül sikeres műtéteket végzett, s amikor felismerte mestersége veszélyét, felhagyott azzal, Herényi csak a képzetlenségben hasonlít e hályogkovácshoz. Az ő nyelvi „műtétei" rendre sikertelenek, s bár már egy évtizede figyelmeztették az efféle művelet veszélyeire (Századok 1972. 1084-1085. 1.), az intés hatástalan maradt. Némelyik etimológiája a nyelvészeti dilettantizmus iskolapéldája. Szerinte a ,$zaka, Szakony talán székely néptöredék. A törzsnévből eredő Szakonyfalva települést Zakulfoluanak is írták. Ez pedig a steier krónika szerint a székelyek neve" (70.1.). Nem tudni, honnan veszi a bátorságot Herényi e megjegyzéséhez az FNESz-t idézni, ahol valami egészen más etimológia olvasható, s ahonnan Herényi csak a Zakulfolua alakot vette. Kiss Lajos szerint a névadó egy *Szakony ~ *Szakoly személy lehetett, akinek neve etimológiája alapján semmi köze nem volt a székelyekhez. Még elképesztőbb az az etimológia, amit Herényi a székely nép-, illetve foglalkozásnévről ad. „Szerintünk ez a foglalkozás a Kaukázus északi részén levő sómezők őreit juttatja kifejezésre. A szik szavunk ugyanis alán eredetű és só jelentésű. Az ehhez járuló magyar »1«, »ly« képző (valamivel ellátott) a kaukázusi alán eredetű sóőröket (a magyarok szolgálatában) dokumentálja" (64. 1.) A forráshivatkozás itt megint Kiss Lajos FNESz-e, ahol ilyesmiről egy szó sem olvasható. Herényi saját szófejtéseként adja elő, hogy a Tolna megyei Kurd falu neve „egy iráni néptöredéket rejt magában" (70.1.). Szó sincs persze arról, hogy a kurdok lettek volna Kurd helységünk névadói. Az FNESz. szerint (366. 1.) „puszta személynévből keletkezett magyar névadással", a névadás alapjául szolgáló személynév török eredetű. A legelképesztőbb etimológiát Herényi a régi magyar Ozun szóval kapcsolatban koholja. Ozun szavunk valójában iráni eredetű s királyné' jelentésű asszony szavunk régi írásképe. Herényi ezzel szemben kijelenti, hogy „az Ozun helyneveknek királynői birtokokhoz való csatolását nem tartom kellően indokoltnak", s emiatt „az Ozun az »as« iráni »an« többessel ellátott alakja . . .Következésképpen éppen olyan alán törzstöredék neve, mint az Ozlar" (69. 1.). Itt meg éppen Györffyt diszkreditálja Herényi azzal, hogy reá hivatkozik, pedig Györffy a megjelölt helyen (Tanulmányok, 55. 1.) mindössze annyit mond - helyesen —, hogy az Eszlár, Oszlár helynév „az alánok as nevének a török többes as-lar alakjára vezethető vissza". Teljes tájékozatlanságot árul el Herényi a névtan (névtudomány) területén. Indokolatlan dolog arra gondolni, hogy „a törzsnevek etimológiája sejteti velünk e törzsek eredetét is" (63.1.), vagyis hogy az ugor nevű törzs ugor, a török nevű pedig török etnikumból állt. Némileg komikus azt állítani, hogy az 'alkirály' jelentésű Tarján „nevéből ítélve a főfejedelem (!) török eredetű törzse" (63.1.). Teljes tájékozatlanságra mutat a fehér ló mondájából ismert Kusid nevet etimológiailag a Kurszán név Kusal változatával kapcsolatba hozni (78.1.), amikor a krónikáinkban Cusid, Kusid, Kusyd alakban írt név köztudottan Küsidnek ejtendő, s kis szavunk származéka, míg Kurszán nevünk török eredetű, s jelentése 'valamilyen ragadozómadár, keselyű'. A primitív névegyeztetés klasszikus pél-