Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
102 LANG IMRE ben ... az Egyesült Államok akciója révén.” E szavakból kicsendült, hogy az elnök nemcsak a hagyományoktól való eltérés miatt utasítja el az „új semlegesség” embargópolitikáját, hanem azért is, mert lehetőséget ad a háborút indító „szárazföldi hatalomnak” előnye kihasználására.14 9 A törvényjavaslatot, amely a képviselőházban június 30-án megszavazott törvénytervezet módosítása volt, Pittman szenátor nyújtotta be. A szenátus október 2-án kezdte meg a külügyi bizottsága által elfogadott szöveg vitáját. A törvényjavaslat a közvélemény ügyévé vált. Prominens személyiségek, nemzetközi jogászok, háborúellenes, oktatási, egyházi, ifjúsági, nő- és más szervezetek nyilatkoztak, levelek és táviratok özönlöttek a Kongresszusba, közvéleménykutató intézetek tudósítottak vizsgálataikról, sajtóorgánumok cikkeztek a politika alapkérdéséről. A semlegességi törvényalkotás problematikájának középpontjában a fegyverkiviteli embargó hatályon kívül helyezésének vagy további érvényesítésének dilemmája állt. A törvény ügyét latolgató, megosztott közvélemény aszerint foglalt állást, hogy melyik alternatívában vélte felfedezni az Egyesült Államok békéjének biztosítékát. A kongresszusi viták ugyanerről tanúskodtak: a törvényhozók az embargó ellentétesen értelmezett szerepéről vallott nézeteik fejtegetését tekintették fő feladatuknak. A megosztottságot jellegzetesen példázta az a kérdés, vajon a semlegességgel ellentétes lenne-e a béke idején hozott törvény módosítása a háború kitörése után. Hull szeptember 21-i sajtókonferenciáján úgy vélekedett, hogy a semleges állam jogosult politikája változtatására a háború folyamán, ha érdekeinek és biztonságának védelme megkívánja ezt. Tizenhárom nemzetközi jogász közül három úgy látta, hogy az embargó megszüntetése az ellenségeskedések megindulása után a semlegességi kötelezettségek megszegése lenne, a többiek egyetértettek Hull-lal. Két képviselő, nem leplezve a jogi megfontolások alárendelt voltával kapcsolatos meggyőződését, kijelentette, hogy az ország biztonsága, nem pedig a nemzetközi jog alakiságai határozzák meg a politikát.1 s 0 Október közepétől mindinkább a kifulladás tüneteit mutatták a kongresszusi viták. Jóllehet az izolacionizmus vezéralakjai nem adták fel álláspontjukat, intranzigens magatartásuk a kongresszusi erőviszonyok eltolódása következtében nem változtathatott a viták kimenetelén. A szenátus október 27-én 63 :30, a képviselőház november 2-án 243 : 181 szavazati aránnyal megszavazta a törvényjavaslatot.149 150 151 * A szavazás eredménye a kormány koncepciójának jelentős győzelme volt. Különösen a külkapcsolatokban döntő szóval bíró szenátusban leadott „igen”-szavazatok száma volt figyelemre méltó. A Kongresszus megA vonta a bizalmat az amerikai külpolitikát 1934 óta uraló „új semlegesség’’-doktrína mag-j vát képező fegyverkiviteli embargótól, amely kiiktatódott a politika eszköztárából. A tör-l vényhozó testület az embargó ellenpólusa mellett foglalt állást, amely a fegyverek 149 Az 1939. szeptember 21-i beszédet L Addresses and Messages of Franklin D. Roosevelt. 40-45. 150Divine: i. m. 310., 328.; Hull nyilatkozatát 1. DAFR Vol. II. 655—656. 151A közvélemény állásfoglalásaira és a törvényjavaslat kongresszusi vitájára 1. Langer-Gleason: L m. 224-231.; Divine: i. m. 300—331. - Nye, Vandenberg és Clark szenátornak az volt az álláspontja, hogy a „fizess-száUítsd”-formulának nem helyettesítenie, hanem kiegészítenie kell a fegyverkivitéli tilalmat A szenátorok tehát kitartottak az embargó mellett, s csak annyit akartak változtatni az 1937-es törvényen, hogy a „fizess-szállítsd”-elv a stratégiai fontosságú anyagokon kívül terjedjen ki a hadviselőknek eladott más árukra is. Clark szenátor még a vita utolsó napján is arra tett előterjesztést, hogy állítsák vissza a szavazásra kerülő törvényjavaslatban az embargót.
