Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1067 amikor a közföldek kiosztására került a sor, de gyakran mindhárom rend a jobbágyok ellen fordult, amikor ezek fel akarták venni a határőri fegyvert, hogy ezen a címen élhessenek a székely szabadságjogaival. Ez a harc nemegyszer bellum omnium contra omnes látszatát kelti. De miután ugyanannak a szabadságeszme-központú ideológiának a jegyében folyt, a székely társadalom egységét éppen belső ellentétei éltették tovább. A madéfalvi eseményekből sokat tanultak, és ha lehetett, nem engedték, hogy a határőrségi vezetés az ítélőbíró szerepét játssza közöttük a hagyományos értékrendszertől eltérő elvek alapján.2 8 A székelység mindig is a magyarság részének tartotta magát, s legfeljebb mint rendi natio határolódott el a rendi magyar nemzettől. Törekvéseiket most ismét egyesítették, és ezzel kezdetét vette a magyar nemzeti mozgalom belső integrációja, egyelőre olyformán, hogy a vándor patrióták megjelentek a székgyűléseken: Wesselényi Miklós a Székelyföld legnépszerűbb politikusa lett: „a székelyek hőse", akinek képe az otthon faláról már sokhelyt leszorította a mázas cserépkorsót.29 Az erdélyi ellenzék a jobbágyság társadalmi helyzetét javítani hivatott reformokat még nem merte felvetni, hiszen attól tarthatott, hogy ebben az esetben elveszíti a rendi társadalom támogatását, és a jobbágyparasztsághoz nem találja meg az utat, nem tudja áthidalni a palota, a kúria és a kunyhó között tátongó szakadékot, a jobbágyság zömének más vallása, nyelve és szokásai miatt, miközben, mi tagadás, még egyelőre a földesúri birtok korszerűsítésével is éleződtek az ellentétek. 1831-ben Erdélyben már attól kezdtek félni, hogy egy olyan parasztfelkelés tör ki, mint Észak-Magyarországon.3 0 A parasztok hol a szolgálataik csökkentését elrendelő urbáriumról beszéltek, hol arról, hogy eljött az ideje a nemesség kiirtásának. Mire a vidéki nemesség egy része a városba húzódott, miközben többen is játszottak a nemesi felkelés megszervezésének gondolatával. Az ellenzék a parasztvédelem hagyományos formáinak felelevenítésével akarta a parasztságot megnyugtatni. A vallásszabadság jegyében követelte, hogy hagyjanak fel a görögkeletiek erőszakos görögkatolizálási kísérleteivel.3 1 S ezzel véget is vetett az 1820-as években megújított térítési hullámnak, amely amilyen lassú, olyan eredményes volt, hiszen 150 év alatt a görögkatolikus egyház a román lakosság felét elhódította.32 1831 tavaszán pedig Wesselényi önhatalmúlag eltiltotta birtokain a toborzást, hogy bárkit is erőszakkal katonának vigyenek.3 3 Példáját szintén követték az ellenzéki megyék. Mert a jobbágy — 3 'Imreh István: A rendtartó székely falu. Buk. 1973. 20-32. 2 9 A. de Gerando: La Transylvanie et ses habitants. Paris, II. к. 169., Etédi Gedő János: Székely szokások. Regélő' 1843. II. 39. sz. 30 Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790-1849. Bp. 1956. 192-194. 31 A vallásszabadság ügyében főleg Belső-Szolnok megye jeleskedett a guberniumhoz intézett többrendbeli felirataival. Torma József megyegyűlési iratai. OSZKK Fol. Hung. 1235. Az erdélyi kormánykörök a görögkatolikus vallás terjesztésével nemcsak a román nép művelődési szintjét akarták emelni, hanem az esetleges orosz cári befolyást is ellensúlyozni. OL Erdélyi Kancellária, elnöki iratok 1827: 113, 1835: 269. 3 3 Vlasits Ferenc királyi biztos is éppen az ellenzék ellensúlyozása miatt javasolta az uralkodónak az ortodoxok, ill. görögkeleti felekezet törvényesítését. OL Erdélyi Kancellária, Vlasits királyi biztos iratai, 1833: 21. I. Tóth Zoltán: Az erdélyi és magyarországi román nemzeti mozgalom (1790-1848). Bp. 1959. 65-66. 3 3 Trócsányi: Wesselényi. 103-106.
