Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1068 MISKOLCZY AMBRUS idézzük Kolozs megyének a guberniumhoz intézett feliratából - „Emberi Sorsának megaláztatásával (...) Törvény ellenére kényszerítve fogattatik".3 4 Az ellenzék olyan követelése, amelyet mindenki létébe vágónak tarthatott, a sóár mérséklése volt. Wesselényi könyvének utolsó sorai szállóigévé is váltak: „a pásztor (...) só darabon ülve eszi kenyerét, de jaj néki ha, egy darabot tarisnyájába mer tenni."3 s Egyelőre, elsősorban így próbálták a „reform emberei" — az egykorú besúgó nagy megbotránkozására — „még a parasztságot is jussokkal, szabadsággal kecsegtetni".3 6 Ugyanakkor ezek a törekvések annyira túlmutattak a parasztvédelem hagyományos formáin, hogy az egykorú gúnyvers sem vádolta végső soron alaptalanul az arisztokráciát azzal, hogy összegyúrná erőszakkal, Nemest a paraszttal.3 7 Pedig az ellenzék vezetői a megyei és az országos politika színterén nem vetettek fel társadalmi reformtörekvéseket. A politikai közszereplés játékszabályaihoz és a lehetséges társadalmi bázishoz való alkalmazkodás rendi jelleget kölcsönzött a szárnyait bontó reformküzdelemnek. Viszont a reform emberei fellépésének éppen az adott olyan átütő erőt, hogy a rendi alkotmányosság biztosításának követelésével magukkal tudták ragadni azokat is, akik valóban nem akartak többet, és csak „módiból" voltak liberálisok. Miközben a legjobbak arra számítottak, hogy előbb-utóbb sikerül olyan helyzetet teremteni, ami megkönnyíti az átmenetet a „nemesi demokráciából a liberális polgári demokráciába".3 8 Amikor viszont a rendkívül mostoha feltételekhez való igazodásnak a kényszere nem érvényesült olyan erősen, akkor még hivatalos fórumokon is termékeny talajra hullottak a haladás eszméi. Miután például a gubernium szigorú meghagyására Alsó-Fehér megyében gyors nyomozást kellett folytatni, annak a „rémhírnek" kiderítésére, hogy Széchenyi Hiteljét valóban román fordításban is kiadták volna Balázsfalván,3 9 a megyegyűlés aranytollat küldött a kérdéses mű szerzőjének, kinek neve hallatára Erdélyben is „az embernek egyszerre szemei előtt áll a magyar nemzetiség alapítója, a nemzeti jólét teremtője és a classicus magyar író, vagy más szókkal a két magyar haza legnagyobbja".4 0 De korántsem az általános divat követése miatt, hanem azért, mert a „feudalizmus sorvasztó bilincsei között századok olta sinlődőtt Magyar Nemzetünk" jó lelkiismeretét úgy ébresztette fel, hogy a munkái „által meggyújtott fáklyavilágnál kezdi a Magyar észrevenni, hogy nem kiváltságok, nem önzés, nem nyomás, hanem mindenekre 34 OL Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek, 22. k. 196. 3 ! Kővári László: Erdély történelme. Kolozsvár, 1866. VI. k. 199. Wesselényi Miklós: Balítéletekről. (Lipcse), 1833. 323. 34 Ld. 3. j. 37 MTAKK Ms 354/5. 3 • Trócsányi: Wesselényi. 211. 3'0L Erdélyi gubernium, elnöki iratok, 1831: 297, 356,477. 4 0 Bölöni Farkas Sándornak Széchenyi Istvánhoz intézett beszédá közli Paszlavszky Sándor: Gr. Széchenyi István aranytolla. Hazánk 1888. X. 78-79.
