Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1049 minekönk, fegyvert fogván hadai ellen, Nagyságodat választjuk helyette fejedelmünknek."9 0 Mivel pedig 1604 novembere óta Bocskai mint erdélyi fejedelem vezette a szabadságharcot, magyarországi választással beköszöntött a két országrész egyesítésének lehetősége : Erdély és Magyarország egy fejedelem uralkodása alá került. A Szerencsen egybegyűltek észlelték is azonnal az alkalmat, és átiratot küldtek Erdélynek. Előadták, hogy fejedelmet választottak maguknak, mert már olyanok voltak, mint „eltévelyedett juhok pásztor nélkül". De most boldogok, mivel — ahogy írják — remélik, Isten „üfelsége gubernatiója által minden szomorúságunkat örömre, rabságunkat szabadságra, keserves igánkot szabadságos uraságra fordítja." Talán még jobban örvendenek azonban azon, hogy az erdélyiek is „lerázván" magukról „annak az kegyetlen nemzetsignek igáját", fejedelemmé választották Bocskai Istvánt. A következmények nyilvánvalók: „kik ezelőtt való esztendőkben különb fejedelemség alatt voltunk vettetve, most együvé hozott bennünket és magunk nemzetéből kedves fejedelmet adott közinkbe." Járjanak el tehát ennek megfelelően: „immár lehessünk egy membromok, ez kevés magyar nemzetségnek reliquiái, szerethessük egymást, örvendezvén szép szabadságunknak, nem különben, mint az rekeszből kiszaladott madarak. Kérvén is arra kegyelmeteket, hogy elkezdett dolgainkban mind szép hadaival, mind egyébképpen kegyelmetek legyen mellettünk. Mitőlünk viszont, ha az szükség ugy kívánja, kegyelmetek minden üdőben azt várja. Hogy igy szép igyenességünk által romlott országink épülessenek, szabadságunk ujulhasson és minden szomorúságunk forduljon békességes örömre."9 1 Ennek a már-már költőien fogalmazott iratnak a keletkezési körülményeit nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy kinek a kezdeményezésére készült; a fejedelem vagy az urak szándékából küldték-e Erdélybe. Bizonyos következtetések mégis az utóbbiakra utalnak. Mégpedig egyszerűen azért, mert a felfogása határozottan szemben áll a Bocskai István első erdélyi fejedelmi leiratából kihámozható uralkodói személelettel. A rendi felfogásról valló szövegben nagy hangsúllyal van ugyan szó a közös uralkodóról, akitől minden jót remélhetnek, de az ő megválasztása csak alkalmat ad a két „ország", vagyis rendi testület közötti kapcsolat létrejöttéhez. Az „országok" viszonya azonban egyelőre bizonytalan. Mert szó van ugyan arról, hogy egységet alkossanak — „lehessünk egy membromok" —, de az irat tulajdonképpen kölcsönös segítségnyújtásra tesz ajánlatot. Ezzel viszont Magyarország és Erdély különálló létének fenntartását feltételezi. A dolog lényege mégis egyértelmű: a rendi testületek közvetlenül egymással tárgyalnak. Az uralkodó közvetítése nékül építenek ki összeköttetést maguk között. Bocskai első fejedelmi leiratából ezzel szemben az olvasható ki, hogy az országok vele vannak kapcsolatban. Már 1604 decemberében közli Erdéllyel: „az hatalmas és győzhetetlen császárnak botját és zászlóját mind Erdélyrül, mind peneg Magyarországrul" megkapta. Aztán tulajdonképpen váratlan fordulattal - mert mint erdélyi fejedelem bocsátotta ki az iratot - Magyarország uralkodójaként követeli Erdély „hűségét". A fogalmazása félreérthetetlen: „tudván azért kegyelmeteknek eleitül fogván minden magyar fejedelmekhez mutató hüsigit és jóakaratját, reméljük, hogy mitőlünk is kegyelmetek nem lesznek idegenek." De ha mégis, „innét", tehát Magyarországról visz csapatokat ellenük a moldvai vajda és a temesvári pasa támogatásával.9 2 '0 Magyar Országgyűlési Emlékek Szerk. Károlyi Árpád. (Alább: MOE) XI. 152. "EOE V. 378-380. "Uo. 360-361.
