Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1048 PÉTER KATALIN A tárgyalás teljes leírásában az érzelmi nyomaték távolról sem „szultán Szulimán találmányá"-n van, hanem Ahmet eredetileg meg nem valósult szándékán. Az egész ügy meglehetősen titokzatos: Balassiéknak titoktartást kellett fogadniuk, Ahmet végakaratát eddig csak Eszad ismerte, most is csupán a nagyvezért avatta be Oszmán mellett. A három vajdaság tervét egyáltalán nem kezelik a politikai döntéseket megillető tárgyilagosságai. Az ügyben Oszmán a halott apa végakaratát teljesíteni kívánó fiú érzelmes alakját hordozza: „megmondotta szavával, hogy ő az ő atyja szavát hátra nem hadja, hanem véghez akarja vinni."88 A titkolódzás oka aztán végig nem derül ki. De a következő sem: ha már a mufti ilyen túlfűtötten előadta, miért ejtették el minden szó nélkül a tervet. Mert elejtették; sem Borsos, sem Toldalagi feljegyzéseiben nem szerepel többet. Ami pedig Balassi hamaros hazatérését illeti, a másik két nemzetnek is vajdát keresendő, ahogy a muftival megállapodtak: a követ több mint két hónappal a megbeszélés után hagyta el Konstantinápolyt. Akkor is hosszas könyörgésre engedték haza. Nyilvánvalóan a vajdaságokról szóló megbízás nélkül: Az ügy súlyát jól méri egyébként a fejedelem reakciójának elmaradása. A Bethlenféle nyilatkozat forráskritikája során jeleztem, az egyik lényeges eltérés Borsos írásai és a márciusi levél között az, hogy a fejedelem szót sem ejt egy olyan megbeszélés tartalmáról, ami Borsos feljegyzéseiben hosszan és részletesen benne van. Erről az Eszaddal folytatott megbeszélésről van szó. Bethlen a januári tárgyalások valamennyi témáját végigveszi a Balassiékhoz címzett levélben, de sem a három vajdaság ügyét, sem azt a kérdést nem érinti, hogy lehet-e ő király és vajda egy személyben. Eszerint vagy a követek ítélték meg úgy a helyzetet, hogy nem érdemes a dologgal a fejedelmet terhelni. Vagy maga Bethlen tartotta szóra sem érdemesnek. A szakirodalom szerint olyan nagy jelentőségű portai álláspont kinyilatkoztatása tehát két eredetileg nem különösen hangsúlyos mondat egy tiszavirág életű és egészében tulajdonképpen értelmetlen terv megbeszélésén. Indokolt a helyükre tenni, illetve a helyükön hagyni őket. Legyenek — mint ahogyan azok - a három vajdasággal kapcsolatos hosszú leírás magukban meg nem álló és kiragadottan félrevezető elemei. A kiragadás nemcsak azért vezet félre, mert indokolatlan súlyt ad csak teljes szövegösszefüggésben értelmezhető mondatoknak, hanem azért is, mert a kortársak országegyesítési törekvéseit könnyen hamis színben tünteti fel. Azt az értelmezést sugallja, mintha Bocskai és Bethlen mozgalmában fel akarták volna számolni Erdély és a királyi Magyarország különállását. Holott erre két történelmi pillanatban is kísérletet tehettek volna, de egyikben sem cselekedték meg. 3. Erdély és Magyarország Bocskai Istvánnál Az első történelmi pillanat 1605 áprilisában kezdődött Szerencsen, amikor is az ott összegyűlt „urak és regnicolák" Bocskai Istvánt II. Rudolf trónfosztásával fejedelemmé választották. Ahogyan az uralkodói eskü előtt mondott beszéd közölte : „nem titkoljuk el, ... hogy az mely fejedelmönk, királyunk Római császár urunk őfelsége ennek előtte volt "Borsos 395. "Uo. 407.
