Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1047 A követ természetesen szabódott; mindenfélét mondott, de valószínűleg a rémület azon, hogy itt valamit utasítás nélkül tárgyal, volt a legerősebb érzése. Meg is mondta a muftinak: „Akkor veszteném én az én fejemet, ha csak gondolkodnám is arról az én uramnak fejedelmemnek követségében járván." Majd biztosította Eszad effendit: a fejedelem, ha király lesz, „valamit az hatalmas császár akar, azt teszi vajdáé Erdélyben". De a mufti ragaszkodott az eredeti elképzeléshez: Balassinak kell a székelyek vajdaságát felvennie. A másik beszélgetésen aztán a magyarok már ravaszabbak voltak.8 6 Elhatározták, hogy ügy tesznek, mintha Balassi hajlandó lenne a dologba belemenni. Ezzel kipuhatolhatják a mufti esetleges további szándékait. így is történt. Január 19-én Eszad effendi és Balassi megállapodott: a követ vállalja a feladatot, és hazamegy Erdélybe, ahol is ő fog a magyaroknak és a szászoknak jövendő vajdákat keresni. Majd értesíti a muftit. Erről a tervről csak a szultán és nagyvezér tud, de véghez fogják vinni a néhai Ahmet szultán akaratát, mert Magyarországban a Porta nem bízhat úgy meg, mint Erdélyben. És nem engedik, hogy Bethlen Erdélyt „Magyarországhoz bírja", mert Erdély Szulimán „találmánya". Annak idején Bocskainak sem engedték volna. Toldalagi leírása ennél összehasonlíthatatlanul rövidebb, tehát távolról sem enynyire részletes.8 7 Tudni kell azt is, hogy emlékezetül hagyott írását jóval az események után fogalmazta. így aztán a beszélgetés résztvevői között talán azért említi Korláthot is, mert már bizonytalan az emlékezete, vagy eredetileg is pontatlanok voltak a feljegyzései. Szerinte tehát a muftival Balassi Ferenc, Borsos Tamás és Korláth István tárgyalt. Ekkor Eszad effendi kijelentette: „ha tetszik, Erdélyben három vajdát tegyenek, egyiket a nemességben, másikot a székelységben, harmadikot az szászságon." Itt a „ha tetszik" kitétel is kisebb határozottságra utal, mint a Borsos elbeszélésében szereplő keménység. Továbbá úgy írja: a mufti „meg is kínálta" Balassit a vajdasággal. Megint csak távol a másik előadásban olvasható kategorikus parancstól. Toldalagi aztán a mufti és Balassi megállapodását nem is említi. Azzal zárja a rövid elbeszélést, hogy a követ, mivel félt, ha visszautasítja az ajánlatot, „más latrot keresnek," „csak gondolkodásra halasztotta az dolgot". Valószínűleg nem érdemes a két elbeszélés eltérésein töprengeni, hiszen Toldalagi leírása később is készült, ő maga jelen sem volt a muftival folytatott tárgyaláson. Az információi semmit nem bizonyítanak. És mindent talán nem is mondtak el neki. Feltűnő mégis, hogy mindkét elbeszélésben a három vajda állításán van a hangsúly. Ez a terv lényege. Toldalagi Bethlen királyválasztását nem is említi. Borsosnál pedig világos: a királysággal szemben nincs kifogás. És a két mondat úgy, ahogy idézni szokták - kiragadva — valóban mintha azt jelentené, hogy Bethlen, ha király lesz, Erdélyt nem tarthatja meg. A teljes szövegösszefüggésben azonban nincs különös súlyuk. Mert miután rögtön a beszélgetés elején tisztázták, hogy Bethlen nem akar erdélyi vajda lenni, a végén a fővezér tulajdonképpen feleslegesen szögezi le: nem is lehet. A szöveg logikája szerint ezzel beszéli rá Balassit a székelyek vajdaságának elfogadására. Ne húzódozzék a gondolattól, mert Bethlen Gábor úgysem lesz király és egyben vajda. "Borsos 393-395. "Toldalagi 141. 9*
