Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1043 nagyobb horderejűben és egy formálisban kér írásbeli biztosítékot. A sokszorosan összetett mondatból ennek megfelelően kétszer két azonos értelmű elem kiválik. Az első kettős: „az confoederatus országokkal frigyet kötni, és azoknak igaz tökéletes jóakaratját venni az egész magyar nemzettel együtt - frigyekben veszik és oltalmokban őket". A másik páros: „böcsülettel látják, fogadják az követeket, örömest végeznek velek — ott benn meg nem késlelik az követeket, hanem igen hamar kedves válasszal bocsátják vissza." A fejedelem tehát arról kér „assecuratoria levelet", hogy a II. Ferdinánddal szembefordult országok szövetségét a Porta „frigyébe és oltalmába" veszi — ez a nagy horderejű dolog. A formális pedig: a szövetség követeit megfelelő előzékenységgel fogadják. Ilyen értelemben ez a minden mondatszerkesztési szabálynak fittyet hányó passzus semmivel — sem a fejedelem előzetes értesüléseivel, sem az eddigi tárgyalásokkal, sem a megelőző eseményekkel — nem ellentétes. Ellenkezőleg: nemcsak a Porta és a fejedelem pillanatnyi viszonyát, de Bethlen Gábornak e kapcsolat átalakítására irányuló törekvését is pontosan kifejezi. A Porta- és a fejedelem-viszonya pillanatnyilag nem jellemezhető másként, mint így: bizonytalan. Mert jóllehet, már a hadjárat megindítása előtt tett rá kísérletet, Bethlennek még mindig nem sikerült elérnie, hogy Konstantinápoly elismert megbízottjaként működhessen a nemzetközi politikában. Az első próbálkozást 1619 szeptember legelején tette Borsos Tamás, azaz még a fejedelem hadbalépése előtt kapott rá utasítást. Bethlen nemzetközi súlyát emelendő lenne a dologra szükség, állította. A fejedelem siet ugyanis, hogy a magyarokkal és a csehekkel „megegyezzék" — mondta a nagyvezér előtt Borsos. Ezért „kellene legelőször megmutatni az hatalmas császárnak az én uramhoz való kegyelmességét, hogy látnák ott az urak és országok". A szultáni elismerés módja pedig - a fejedelem kérte így — a következő: a fővezér .küldene az én uramnak királyi méltósághoz való fő lovat öltözetivei, köves szablyával, bottal, 40 vagy 50 kaftánnal .. ."7 1 A fővezér azonban egyelőre elutasította a kérést. Mert hajlandó ugyan királyi jelvényeket küldeni Bethlennek, de csak akkor, ha Deák Mehmet pasától hírt kap. Majd ha tudja, „mit végeznek ketten egymással", elküldi a szultáni elismerés jelvényeit.72 És a követ hiába könyörgött; nem tudott Damad Mehmet pasától sem közvetlen ígéretet, még kevésbé azonnali cselekvést kicsikarni. Aztán volt ugyan egyszer — 1619 október elején — egy pillanat, amikor úgy tűnhetett, minden rendben van, mert a fővezér három-négy napon belül ígérte a királyi jelvényeket.7 3 De a szultáni elismerés ügye végül is a Porta hadbalépésének a dolgával párhuzamosan alakult. A nagyvezér október közepén közölte: Bethlen bizonyítsa be, hogy jó alapja van a vállalkozásának, akkor kap török segítséget is, királyi jelvényeket is.7 4 Hiába hivatkozott Borsos Bocskai István példájára. „Különb volt az Bocskai dolga. Mert amikor Bocskai feltámadott volt, akkor nyilvánvaló ellensége volt az német az hatalmas császárnak" — kapta a választ.7 5 "Borsos 312. 72 Uo. 73 Uo. 332. 74 Uo. 352-353. 7S Uo. 350.
