Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1030 PÉTER KATALIN Bethlenhez küldött levelük megírása között eltelt.6 Ezek szerint közvetve tudjuk, hogy a fejedelem miről értesülhetett, milyen hírekre írja a választ. Balassi és Toldalagi Mihály, Erdély két követe 1619. december 11-én érkezett be, Korláth pedig, aki a Bethlen Gábor mellé állt Magyarországot képviselte, hat nappal később. Az erdélyieket Damad Mehmet pasa, a fővezér, majd II. Oszmán is szinte azonnal fogadta. Korláthot viszont a szultán ekkor még nem engedte maga elé. A Balassiék érkezése igen mozgalmas időszakra esett. December 24-én megváltozott a fővezér személye. Mehmet pasát a szultán menesztette, hogy régi kegyencének, Cselebi Ali pasának adja a méltóságot. Vele a háborús párt kerekedett felül a Portán és a lengyelországi hadjárat régóta latolgatott, de eddig még el-elvetett terve. A hadakozás ellenzéke megdőlt; miután a szultáni diván a háború mellett döntött, II. Oszmán az ellenzéki politikusok egész csoportját menesztette. Ezek között a mozgalmas események között az erdélyi követek több tárgyalást is folytattak Bethlen magyarországi hadjáratának ügyéről. Találkoztak magával az új fővezérrel, aztán a muftival és más méltóságokkal. A megbeszélések Borsos szerint kellemes légkörben zajlottak. Az új nagyvezér kijelentette: „igen kedves az ti uratok és Magyarország hűséges az hatalmas császárnak,"7 a mufti pedig „nagy jókedvvel szóla, hogy: semmit ne gondolkodjatok, mert az ti dolgotok jól lészen".8 A tárgyalásokon azonban nem ígértek közvetlen támogatást. A nagyvezér nem hagyott ugyan kétséget a portai szándékokról: „azt akarjuk mü, hogy elvegyétek az németeknek az maguk országát is" - mondta, a segítséget viszont Bethlen magyar királlyá választásának feltételéhez kötötte. Az első, január 11-i megbeszélés leírásából ez csak homályosan derül ki, az egy héttel későbbi tárgyalások feljegyzésében viszont világos: „18 die februárii voltunk szemben az vezérrel és 19 die az muftival, azkik ugyancsak egyáltaljában ismét megmondták, hogy csak heában fáradunk minden dolgunkkal, mert immár el vagyon végezve, hogy addig az mi dolgunkban semmi nem kél, valameddig bizonyosan meg nem hozzák urunk koronázatjának az hirit. Azután minden dolog jól s kedvünk szerént lészen."9 Eszád effendi, a mufti, egy korábbi megbeszélésen ennek az álláspontnak a magyarázatát is megadta: „Mert az hatalmas császárnak Ferdinandussal mint Magyarország koronás királyával vagyon frigye; azmég Magyarországban más koronás király nem lészen, addig Ferdinandustól az frigyet el nem veszik. Ha osztán Magyarországnak más lészen koronás királya, azzal lészen frigyünk, s mi azt akarjuk, hogy Bethlen Gábor legyen."10 A fejedelem magyar királlyá koronázását követelő tárgyalások között aztán meghallott valamit Borsos február 4-én. Egy tolmácstól tudta meg, hogy a Budáról érkezett Hasszán kapucsi, magyar renegát a következő tájékoztatást adta a szultáni diván előtt: „ne higgyenek az magyaroknak, mert nem igazak az hatalmas császárnak, és csak azon vadnak, 6 Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Emlékiratok, levelek. Kiad. Kócziány László. Bukarest, 1972. (Alább: Borsos) 378-408. 7Uo. 388. 'Uo. 490. 'Uo. 393. 1 °Uo. 390.
