Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1029 Bethlen nem merte felvenni a magyarországi királyságot, mert nem volt erre portai engedélye; félt a megtorlástól. Minthogy pedig Bethlen Gábornak a koronázás elhagyásáról nincsen más nyilatkozata, ez a kijelentés a történeti ábrázolásokban igen nagy súlyt kapott. Kifejezi ugyanis egyrészt Bethlen viszonyát a Portához: konstantinápolyi engedély nélkül nem léphetett a magyarországi vagy - ha úgy tetszik — a nemzetközi politikában. Másrészt: a királyválasztás a törökre tekintettel maradt el. 2. Ahogyan maga a fejedelem íratta A sokat idézett mondat — a harmadik tag betoldott alanya nélkül - Bethlennek egy saját kezű postscriptummal ellátott levelében maradt fenn.2 Kétségtelenül hiteles. Az eredetileg elhagyott alany ilyen értelmű — „a török" — behelyezése viszont szembeszökő felületesség, mert az előző mondat félreérthetetlenül mást nevez meg. Bethlen gondolatmenete így következik: „miért kellett volna tehát énnekem ilyen bizonytalan fundamentummal az királyságot felvennem, holott az előbbi vezér őnagysága is soha semmi bizonyos írás által való reménységgel nem biztata. . . Ha én maeomat megkoronáztattam volna . . . mindjárt az ország végházait éntőlem megadni kívánta volna.. ."3 Az eredeti szöveg szerint tehát az elhagyott alany „az előbbi vezér őnagysága". Bizonyos leegyszerűsítéssel persze lehetne „a török" és „az előbbi vezér őnagysága" közé egyenlőségi jelet tenni, és azt állítani, hogy Bethlen általában a Portáról ír. Ezt az értelmezést azonban a további forráskritika kizárja. 3. A kijelentésre okot adó portai értesülések A fejedelem szóban forgó nyilatkozatát tartalmazó levél dátuma 1620. március 23., a címzettje pedig Balassi Ferenc fejedelmi tanácsúr és Korláth István szendrői főkapitány Konstantinápolyban.4 A hosszú episztola tőlük januárban küldött írásokra válasz. Balassiék leveleit nem ismerjük,5 fennmaradtak viszont Borsos Tamás erdélyi állandó követ feljegyzései arról a körülbelül két hónapról is, ami Balassiék bemenetele és a 2 Török-magyar-kori állam-okmánytár I. Szetk. Szilády Áron, Szilágyi Sándor. Pest, 1868. (Alább: TMÁO I) 205-223. 3Uo. 214. 4Uo. 223. 5 Szalay László két iratot a kismartoni levéltárból úgy adott ki, mint az ó' leveleik egykorú másolatait: Galántai gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora I. 1582-1622. Pest, 1868. (Alább: Szalay) 99. és 107. Ezek dátuma 1619 december ugyan, de fennmaradt formájukban nem tartom ó'ket hitelesnek. A hitelesség ellen szóló körülmények: kétségtelenül a keltezésük után történt eseményeket is érintenek, így az 1620 januári tárgyalások nem egy motívumát. A legfeltűnó'bb: Korláth az állítólag 1619. december 234 iratban közli, hogy őt a szultán fogadta. A fejedelem itt elemzett márciusi levele viszont mintegy hivatalos tiltakozás Korláth szultáni audienciájának elmaradása miatt. A császári diplomácia Bethlen mozgalma idején élt a levelek hamisítása, majd publicisztikai felhasználása eszközével. Talán ezeknek az iratoknak az esetében is valami ilyesmiről van szó. 8 Századok 1983/5
