Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Hóvári János: Az erdélyi kanthner és a balkáni kantár 1015
1026 HÖVÄRI JÁNOS állt elő, hanem a fontok számának megduplázódásából. A Brassóban használt font — a korábbi megközelítések alapián - a 36 okkás kantár hatvanad részét véve: 0,740— 0,7566 kg. A fele, - azaz a 120 fontos felosztásnál használt font: 0,370-0,3897 kg.52 Egy ilyen súlyú font a troyes-i fontokhoz (373,24 gr) áll közel, amelyek rendkívül elterjedtek voltak a középkori Európában.5 3 A troyes fontok a 244,7529 gr. súlyú troyes márka 3/2-es részéből álltak elő. Franciaország, a Németalföld, Svájc és Németország bizonyos részein a középkori mértékek alapegységét ez a márkafajta adta.5 4 A magyar királyságban használt budai font is a troyes márkából származtatható.5 5 Erdélyben is ismert volt, hiszen a Nagyszebenben használt — Finály Henrik által közölt - pisetum (vagy szebeni) márka (249,9361 gr) is valószínűleg rokona a troyes márkának.5 6 Míg Budán — az európai gyakorlattól szokatlan kétszeres márkát vették alapul, addig Brassóban a Nyugaton használtat a 3/2-es felosztást. Az általunk kikövetkeztetett brassói font (377,7—373,3 gr) valarriivel nagyobb, mint más troyes-i fontok. A mértékek azonban a középkorban nem adták ki soha olyan egyértelműen az egymáshoz viszonyított súlyukat, mint a modern korban. Mindezek után úgy véljük, hogy a fűszerek mérésére használt brassói font rokonságban áll több nyugati troyes fonttal, amelynek okai már a szászok Rajna völgyi és egyéb német területekkel megőrzött kapcsolataiban keresendők.5 7 5 2 Ez a súly nem tér el nagyon az egyes gyógyszerészt! fontoktól. Ez nem meglepő, hiszen a középkorban egyes fűszereknek gyógyerőt tulajdonítottak, és ennek megfelelően úgy is kezelték. Az általunk kikövetkeztetett fűszerfont a königsbergi (380,34 gr.), a hannoveri (360 gr.), az angliai (373,246 gr.) egyes belgiumi, hollandiai és svájci (377,006 gr.) valamint a badeni (375 gr.) gyógyszerészeti fontokhoz áll közel. Alberti i. m. 376-77. A Közép-Kelet-Európában rendkívül elterjedt ún. nagyobb augsburgi vagy bécsi gyógyszerészeti fonttal (353,688 gr.) viszont alig mutat megegyezést. Ez utóbbi fontról: Z. Herkov: Das alte Augsburger und Wiener Apothekerpfund - die Grundmasse eines mitteleuropäischen Maßsystem. Wirtschaftskräfte und Wirtschaftswege. II: Wirtschaftskräfte in der europäischen Expansion. Festschrift für H. Kellenbenz. Herausgegeben von J. Schneider. Bamberg 1978, 393-404. 53 Alberti, i. m. 419. Hóman Bálint, Magyar Pénztörténet, 54. 54 Hóman, i. m. 54-55. 5S I. m. 94-99. 5Í Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. Adalék a hazai pénzverés történelméhez. Erdélyi Múzeumi Egylet Évkönyve 1867 IV, 70., amelyet Hóman i. m. 121. 249,9224 gr-ra módosított. Ezt a márkasúlyt az erdélyi aranybeváltóhelyeknél használták. Finály és Hóman szerint az udvari bánya és pénzigazgatóság 1747. évi leirata után sem változott. 51 Az erdélyi szászok betelepüléséről: Maksay Ferenc: A szászság megtelepülése. Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp. 1941. 87-105. Fügedi Erik: A befogadó: a magyar királyság. Történelmi Szemle, 1979. 2, 335-376. O. Mittelstrass: Beiträge zur Siedlung Geschichte Siebenbürgers im Mittelalter, Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission, Band 6. München, 1961, újabban T. Nägler, Die Ansiedlung der Siebenbürger Sachsen. Bukarest, 1979. 259. A szászok Rajna völgyi eredetére a nyelvészek már a századfordulón felhívták a figyelmet. Elsőkénti, Gustav Kisch, Andreas Scheiner és Adolf Schullerus. Munkásságukról és az erdélyi szászok Rajna völgyi kapcsolatainak irodalmáról kiváló összegezést ad Nagy Jenő: Az erdélyi szász eredet és nyelvjáráskutatás története. Kolozsvár, 1945. 62. K. K. Klein: Transsylvanica. Gesammelte Abhandlungen und Aufsätze zur Sprach- und Siedlungsforschung der Deutschen in Siebenbürgen. Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission. Band 12. München, 1963. 13-90.
