Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
1008 TRÓCSÁNYI ZSOLT rossz szemmel nézett,13 1 s egyben megbontsa a katolikus és protestáns rendek 1734 óta létrejött viszonylagos egységét. A teljes katonai uralom, mint egyetlen lehetséges megoldás, plauzibilisnek kellett hogy tűnjön a háborús körülmények közt, ha a Birodalom vezető köreivel el lehet fogadtatni egy olyan helyzetképet, amely szerint Erdély református elitje, egyháziak és világiak egyaránt, Rákóczi-pártiak, a Guberniumot pedig ezek után el lehet marasztalni a tehetetlenség vádjában. Anélkül, hogy a letartóztatások eddig meg nem világított részletkérdéseibe belemennénk, a kérdés körül folyó nagypolitikai harcnak a hatalmi kérdés szempontjából fő momentumaira hívjuk fel a figyelmet. A Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária, ha nem is nyíltan, de konzekvensen szemben áll a letartóztatási akcióval. A Gubernium a letartóztatások miatt felfüggeszti az azok időpontjában együtt ülő országgyűlés bezárását (hiszen amennyiben felségsértési ügyről van szó, az országgyűlés bírósága lenne illetékes), s csak akkor enged, amikor Lobkovitz (nem lévén járatos Erdély közjogában, vagy nem akarván tudni róla) 1738. március 29-én közli vele, hogy a letartóztatások és a vizsgálat ügye semmiféle kapcsolatban nincs az országgyűléssel, s a rendeket emiatt nem kell feltartani.132 1738 májusában a Gubernium lépést tesz Lobkovitznál az arestáltak szabadon bocsátása érdekében, megküldve neki azok családtagjainak kérvényeit — a válasz negatív, a herceg udvari rendelkezésre hivatkozik.13 3 1738. június 10-i felségelőterjesztésében és ugyanaznap az Erdélyi Udvari Kancelláriának írt levelében már eléggé nyíltan beszél az elfogatások kiváltotta politikai hangulatról. Nem vonja kétségbe — írja a felségelőteijesztésben —, hogy az állam biztonsága érdekében megfelelő és gyors lépésekre van szükség, de nemeseket az ügy kellő ismerete nélkül, a szökés veszélye nem állván fenn, a Gubernium tudta nélkül elfogni ellenkezik a korábbi korok „stylusával" s az érvényes királyi rendeletekkel. A haza fiai úgy érzik, hogy tisztjeiket semmibe vették — nem csodálatos, hogy féltükben elhúzódnak házaiktól. A Gubernium azt kéri, hogy az uralkodó teremtsen rendet ebben a rendetlenségben. Élesebb a fogalmazása a Kancelláriához írt levélnek. Végére kellene járni az elfogatások alapjául szolgáló feljelentés alapos vagy alaptalan voltának, s aszerint kellene eljárni, „mert ha tsak ad fidem Denunciatorum aut scripti cujusdam simplicis fogják meg az embert, senki sem lehet securus, kinek kinek haragossa lévén, sine fundamento is árulkodhatik vagy firkálhat gonoszul".134 Harapósan ír a Kancelláriának 1738. június 17-én a katonai szervek vizsgálati módszereiről is.13 5 Az Erdélyi Udvari Kancellária szintén kezdettől mindent megtesz a letartóztatottak ügyében,13 6 elsősorban a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis informálásában. A 131 „Már bizonyos üdó'tó'l fogva onnan [a Haditanácsból] az Méltóságos Regium Guberniumból fel küldött dolgokra jó válasz nem igen adatott" - írta az Erdélyi Udvari Kancellária a Guberniumnak 1737. október 18-án (EK: AG 1738: 395). 13 J G. P. 1738:119. 13 3 Uo. 1738:169. 1 34 Uo. 1738:192. 13 5 A letartóztatottak iratait sorszámozták - írja. „Minden dib, dáb, aprólékos írások in numerum ingrediáltak, aztán eó' Serenitássa [Lobkovitz] Szállására felhordatván, és ottan Ujjabb revisio által censeáltatnak. De mint hogy hasznos, s haszontalan, jok és rosz Levelek promiscue vannak, kár következhetnék, ha sokára ottar. detineáltatnak." (Uo. 1738: 200). 136 L.:G. P. 1738:274.
