Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 1009 Ministerialkonferenz láthatólag csak 1738 nyarán kapcsolódott be az ügyintézésébe,137 annak a vizsgálatnak kapcsán, amelyet Thorwesten helyettes főhadbíró (generalis auditor locumtenens) végzett a Rákóczi-pártiság vádja ügyében. Thorwesten jelentése 1738. július 29-én került a Ministerialkonferenz elé. Az, bizonnyal Bornemissza fellépése nyomán, aki változatlanul élvezte Sinzendorff bizalmát, megállapította, hogy a vizsgálat nem folyt törvényesen, s még a gyanús irományokat se vizsgálták meg kellően. Egy újabb Konferenz-ülés (1738. augusztus 13.) úgy döntött, hogy a vizsgálatra és ítélethozatalra Erdélyben katonai-polgári vegyesbizottság jöjjön létre. Ebben a Guberniumot maga Haller János gubernátor, továbbá a református Bánffy Zsigmond tanácsos és az evangélikus Baussnern, szász comes, tanácsos képviselje, a rendeket pedig (az ő bevonásukat az Erdélyi Udvari Kancellária azzal az indokolással javasolta, hogy a Gubernium számos tagja rokonságban áll a letartóztatottakkal) három katolikus személy: Orbán Elek aranyosszéki főkirálybíró, Kún Zsigmond itélőmester és Csulai Imre királyi táblai ülnök (a volt fiscalis director), a katonaságot pedig Damniz vezérőrnagy,138 Thorwesten és egy Lobkovitz által kijelölendő személy. A bizottság az elfogottak kihallgatása után mindegyikükről külön-külön adjon véleményt az uralkodónak, közben pedig az Osztrák Kancellária, a Haditanács és az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában felkutatandók azok az iratok, amelyekből kivehető: korábban mi volt az eljárás az ilyen esetekben. Addig is, míg a bizottság jelentését a Konferenz megvitatja, és az uralkodó döntést hoz, a letartóztatottak börtön helyett tisztes őrizetben tartandók. III. Károly jóváhagyta a Konferenz állásfoglalását.139 Az ügy további intézése már nem katonai vonalon történik, sőt (Bornemissza ügyes húzása révén) a rendek is helyet kapnak benne, képviselőik közt 2 kitűnő jogásszal. A bizottságban pedig Damnizcal és Thorwestennel szemben maga Haller János ül. A vegyes bizottság 1738. október 1. és 29. közt végzi el munkáját. Az érdemi kérdésben polgári és katonai tagjai egyetértenek: a vád nem bizonyosodott be, a kihallgatottak állhatatos hűséget mutattak az uralkodó iránt, magyarázatot adtak a náluk talált, első látásra gyanús levelek értelmére. így valamennyien felmentendők, szabadon bocsátandók, minden lehető elégtétel megadandó nekik, joguk fenntartandó a hamis feljelentő elleni eljárásra. Csak az elégtétel módját illetően vannak köztük (nem lényeges) eltérések. A vizsgálat eredményét Lobkovitz 1738. november 3-án felterjeszti a Haditanácsnak, a Gubernium pedig (maga és a rendek nevében) 1738. november 12-én külön felségelőteijesztéssel él. Ebben az uralkodó elé tárja, hogy a letartóztatások megrendítően hatottak a rendekre, s újabb konsternációt váltott ki az ügy katonai-polgári vegyes bizottsággal való tárgyaltatása. Ez a törvények, a Gubernium s egyáltalán a provinciális igazgatás hitelét fenyegeti — hangsúlyozza —; katonák még hűtlenségi perben sem lehetnek jelen a vizsgálatnál s az ítélethozatalnál. Sürgeti az alaptalan feljelentők megbüntetését. 131 Lobkovitz „huc ad aulam" tesz jelentést az 1738 március elején hozzá érkezett hírekről az állítólagos Rákóczi-párt erdélyi összeesküvéséről, s ott született határozat („visum fuit") az „ellenlépésekről" (ED: AG 1738: 434). Lukinich is a Haditanács intézkedésének tartotta ezt. Ezzel egyetérthetünk; a Ministerialkonferenz ilyen korai intézkedésének nincs nyoma, s a Konferenz javaslata és királyi döntés esetén nem a „visum fuit" kitétel szerepelne. 13 ' ö követelte az 1200 Frt-os discretiót Brassón. 1 "Az 1738. július 29-i Konferenz-ülésről a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1738. december 23-i felségelőteijesztésében van szó (EK: AG 1738: 434). Az 1738. augusztus 13-i ülésről készült felségelőterjesztés: uo.
