Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
986 TRÓCSÁNYI ZSOLT II. Miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy Wallisnak a Gubernium élére állítása a teljes katonai uralmat jelenti Erdélyben. Ez a katonai uralom többé-kevésbé jellemző Erdély történetének 1690 utáni évtizedeire. A Diploma Leopoldinum meghatározza ugyan Erdély kormányzatának módját s egyben a Gubernium és a főhadiparancsnok viszonyát is, de magától értetődő, hogy az 1699-ig tartó háborús években lényegében minden a katonai érdekek alá volt rendelve, a főhadiparancsnok követeléseivel csak igen módjával lehetett ellenkezni. Az 1699 és 1703 közti néhány „békeévben" sem javult érdemben a helyzet a polgári kormányzat számára; a Rákóczi-szabadságharc kitörése után pedig a Gubernium Rabutin főhadiparancsnok és utódai egyszerű expedíciós szervévé vált, csak a főhadiparancsnok rendelkezéseit továbbította. 1711 után ismét történt bizonyos lazulás ezen a katonai uralmon, a Haditanács azonban nyíltan vallotta azt, hogy az összes keleti ügyek közvetlenül és kizárólag a Haditanácsra tartoznak,18 s ez érdemben meg kellett hogy határozza Erdély, a Habsburgbirodalom keleti határerődje státusát. Annál is inkább, mert a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnöke, Savoyai Jenő, egyben a Haditanács elnöke is. A katonai elemnek ezt a primátusát külön is erősíti Steinville-nek, az 1710-es évek erdélyi főhadiparancsnokának energikus alkata, még inkább az, hogy a kincstári igazgatás vezetője hozzá kell hogy forduljon védelemért és támogatásért, ha ennek szükségét látja. Az 1716-18-i török háború megint a korábbi háborús időszakokhoz hasonló helyzetet teremtett Erdély kormányzatában. A béke helyreállítása után pedig egy sajátos udvari kormánybizottság volt hivatva tovább erősíteni a kormányzat katonai jellegét. Ez a szerv katonai-kincstári vegyes bizottság formájában a Subdelegatio Neoacquistica, csak-kincstári formájában a Commissio Neoacquistica nevet viseli.19 A bizottság területi hatásköre a Neoacquistica-területre terjedt ki. Ez a Neoacquistica-terület ekkor, a pozsareváci béke után magában foglalta a töröktől akkor elfoglalt területeket : a Bánátot, Szerbia Habsburg-uralom alá került északi részét, a Havasalföld területéből Habsburg-kézre jutott Olténiát, emellett azonban több olyan területet is, amely már korábban a Habsburg-birodalom részévé vált: Szlavóniát, a szegedi és aradi kincstári kerületet és Erdélyt, közel 150 000 km2 -nyi területet. A Neoacquistica-terület kormányzatának kérdései annak kapcsán merültek fel, hogy az Udvari Kamara egy 1719 első felében készített felségelőterjesztésében azt javasolta, hogy valamelyik miniszter elnökletével Ministerialkonferenz-ülés tartandó erről. III. Károly elfogadta a javaslatot, s állandó Ministerialkonferenz-et kívánt e célra létrehozni, Savoyai Jenő mint a Haditanács elnöklete vezetésével, a többi miniszterek közül Starhemberg állandó részvételével és a Haditanács, ill. az Udvari Kamara tanácsosainak bevonásával. Ez a Ministerialkonferenz 1719. augusztus 3-án össze is ült Savoyai Jenő elnökletével, Starhemberg, Walsegg udvari kamarai elnök és a két érdekelt birodalmi kormányszerv egy-egy tanácsosa (a Haditanács részéről öttl, az Udvari Kamarától Mikosch) részvételével. A herceg azonban a tulajdonképpeni kezdeményezést átengedte az Udvari Kamarának; az tette meg javaslatait a Neoaquistica-területek kormányzatának 18 Az elv megfogalmazása a Haditanács 1714. június 13-i átiratában az Erdélyi Udvari Kancelláriához (EK: AG 1714:42). 1 ' A névhasználat nem teljesen következetes. A vegyes bizottságot is nevezik Commissio Neoacquistica-nak; fordítva ez nem történik meg.
