Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 987 reformjára. Erdélyt illetően az Udvari Kamara abból indult ki, hogy annak alkotmánya hiányos, a rendi jogoknak a Diploma Leopoldinumban való megerősítését az akkori körülmények, a főurak teljhatalma és a török háború ténye tették elkerülhetetlenné. Minthogy azonban a helyzet azóta teljesen megváltozott, Erdély nem az a korábbi határtartomány, amelynek a veszedelmes szomszédság miatt kedvezni kell, s magából Erdélyből sincs mitől tartani, jobb kormányzati módot kell ott bevezetni (tekintet nélkül a Diploma Leopoldinumra), egyenlővé kell tenni az adó elosztását (az egyes natio-k közt),20 s meg kell szüntetni a jobbágyok kiszipolyozását földesuraik által. Konkrét javaslataiban már kevésbé volt merész az Udvari Kamara. Erdéllyel szemben igen óvatosan kell eljárni — szögezte le —, erőszakhoz nyúlni nem szabad. Mindenekelőtt a rendek és az Erdélyi Udvari Kancellária előtt egyaránt titokban tartva a dolgot, felül kell vizsgálni a Diploma Leopoldinumot, s a vizsgálat alapján kell Erdély új berendezését kidolgozni.21 Ezzel az elvi kiindulóponttal jött létre a Subdelegatio, ill. Commissio Neoacquistica — tehát nem az az állandó Ministerialkonferenz in Neoacquistícis, amire III. Károly resolutioja gondolt, s amelynek tervét az Udvari Kamara 1719. augusztus 3-i előterjesztése is támogatta. Működésük felett a Haditanács, ill. az Udvari Kamara gyakorolt ellenőrzést. A kettős bizottság szerepe azonban Erdély ügyeinek birodalmi szintű intézésében pár év után alaposan lecsökkent, s az 1730-as évek elejére már szinte semmivé foszlott. Az Erdélyi Udvari Kancellária önállósága fokozatosan nőtt. Hogy kerülhet sor ebben a helyzetben a katonai vezetés 1732 májusi lépésére? A szereplők ismerete némileg megkönnyíti a választ. Savoyai Jenő ekkori hatalmi állása egészében véve is ismert, Erdély felett gyakorolt jogkörét igyekeztünk bemutatni — s most pillantsunk pár évet előre. A lengyel trónöröklési háború előestéjén vagyunk, amely majd bizonyítani fogja Európa előtt, hogy Zenta s az azt követő jó két évtized méltán csodált nagy hadvezére elöregedett. 1732 májusi lépése megítélésénél is nehezen lehet elhanyagolni korát. Mégsem adhatunk igazat Bornemissza János feltevésének, hogy a Köleséri-perben hozott döntésre való visszaütésről van szó. Ha a katonai uralom teljessé tételének szándékán túl más is motiválta a lépést, az Koch udvari kamarai tanácsosnak, a Subdelegatio, ill. Commissio Neoacquistica állandó tagjának Savoyai Jenőre gyakorolt hatása lehetett, ahogy azt a jól értesült Tönneman állította.22 Koch személyes tapasztalatból is ismerte Erdélyt; a Gubernium katonai vezetés alá jutásától nyilván a kincstár pozíciójának megerősödését várta. Kevésbé ismeretes Savoyai Jenőnél az 1732 májusában a Gubernium vezetésével is megbízott Franz Paul Wallis erdélyi főhadiparancsnok alakja. Katonai pályája kezdetén már szolgál Erdélyben, majd Belgrádban s az aradi várban, 1726 tájt (már altábornagyi rangban) temesvári főhadiparancsnok, majd Luxemburgban a Habsburg-hadak parancsnoka. 1729. október 1-én, amikor III. Károly az elhalt Tige tábornok helyére erdélyi főhadiparancsnokká nevezi ki, még altábornagyi rangban van.2 3 Feltűnő, hogy 1720-as J0 Ez a kérdés 1690-tó'l egészen a Bethlen-féle adórendszer bevezetéséig állandó vita tárgya az egyes natiók közt. 21 Az 1719. augusztus 3-i Ministerialkonferenz jegyzőkönyvét 1.: KrA: N 141. 2 2 1732. június 17-én Bornemisszának küldött levelében írja ezt (egyben megkérdőjelezve a Köleséri-motívum szerepét). (EK: AG 1734:116.) "Karrierjére 1. III. Károly 1729. október 1-i rescriptumát (G. P. 1729: 467.); temesvári főhadiparancsnokságára: EFL XVI. 1.1.: 17.
