Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
92 LÁNG IMRE 24-én elfogadott jelentés és nyilatkozat összefoglalta a történteket, hitet tett a kilenchatalmi szerződés elvei meliett, felhívta Kínát és Japánt a háborús cselekmények beszüntetésére, és bejelentette az ülésezés felfüggesztését. Szankciókról nem történt említés.118 November 10-én, azt követően, hogy a brüsszeli konferencia a japán kormány tudomására hozta a szűkebb bizottsággal kapcsolatos tervet, Norman Davis amerikai fődelegátus felvetette Rooseveltnek és Hullnak küldött táviratában, hogy az elnök javasolja a Kongresszusnak a semlegességi törvény visszavonását vagy felfüggesztését a japánkínai konfliktus vonatkozásában. Davis abból indult ki, hogy Tokiót aggasztaná a japánellenes intézkedések kezdetének tekintett lépés, és rugalmasabb magatartásra kényszerülne. A fődelegátus arról értesült Hull válaszából, hogy nem változott a konferenciával kapcsolatban előzetesen kialakított álláspont. A külügyminiszter ugyanis elutasította a Japán ellen irányuló bárminő nyomás gondolatát. Davis azt a következtetést is levonhatta, hogy túlbecsülte a kormány kezdeményezési lehetőségeit. Hull az elnökkel és a kongresszusi vezetőkkel történt megbeszélések alapján közölte, hogy .jelenleg nincs kilátás az érvényben levő semlegességi törvény visszavonására, felfüggesztésére, vagy módosítására, és ön (Davis) annak a feltételezésével járjon el, hogy nem kerül sor ilyen akcióra”. A külügyminiszter nem értett egyet a kilenchatalmi szerződés megszegésével Kínában végrehajtott változások el nem ismerésére vonatkozó elgondolással sem.119 Az amerikai kormány Japán-politikája, amely szeptembertől határozottabbá vált, a chicagói beszédet követő hetekben önmaga ellentétébe váltott át. Washington el akarta kerülni a Japánnal való viszony éleződését. A kormány továbbra sem alkalmazta a semlegességi törvényt a japán-kínai háborúra, és érvényben maradt az elnök szeptember 14-én bejelentett intézkedése, amelynek értelmében a kormány kereskedelmi hajói nem szállíthattak fegyvert, lőszert és hadfelszerelést a két félnek, a magántulajdonban levő hajók pedig csak saját kockázatukra tehették ezt. Az intézkedés utóbbi része voltaképpen a diplomáciai védelemben nem részesített fegyverszállító magánvállalkozók belátására bízta ügyleteiket. Amikor a kormány 1938 tavaszán elérkezettnek látta az időt a semlegességi törvénnyel kapcsolatos politika nyilvánosságra hozatalára, nagy érdeklődés fogadta a magyarázatot. Roosevelt azt a megállapítást tette április 21-i sajtókonferenciáján, hogy a semlegességi törvény alkalmazása egyenlőtlen hatást gyakorolna a távol-keleti konfliktus két részvevőjére, mert Kína nem kaphatna fegyvert, de Japán megszerezné a nyersanyagokat (olajat, rezet, fémhulladékot stb.). „Ezért — tette hozzá - annak az ürügyén, hogy nincs hadiállapot köztük,... valójában fenntartjuk semlegességünket.”120 Az elnök érvelésének az volt a magva, hogy a semlegességi törvény alkalmazása a japán-kínai háborúra voltaképpen ellentétes lenne a semlegességgel, mert az Egyesült Államok az egyik félt akadályozná, a másikat támogatná. Kínát megfosztaná a védekezéshez szükséges fegyverektől, Japánt 11 11 'Grew nagykövet 1937. november 16-i és 18-i feljegyzését 1. FRUS Japan: 1931-1941. Vol. I. 413-416.; a brüsszeli konferencia dokumentumai uo. 404-412., 417-422. - Olaszország 1937. november 6-án csaüakozott az antikomintern paktumhoz; delegációja nyilatkozatban foglalt állást a konferencián elfogadott dokumentumokkal szemben. 115Pratt: Cordell Hull 1933-44. 263-264,\HuU: i. m. 556. 1,0Divine: i. m. 218.; Bemis: i. m. 829.
