Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 93 viszont hozzásegítené az agressziót szolgáló hadiipara nélkülözhetetlen nyersanyagainak megszerzéséhez. A semlegességi törvény próbaköve a japán-kínai háború volt - a törvény nem állta ki a próbát. A kormány a törvény alkalmazásától való tartózkodással121 122 Kína támogatására törekedett. Kína megsegítése azonban Japán elleni hatékony szankciókat tett volna szükségessé, a szankciópolitika viszont nem volt összeegyeztethető Washington Japánpolitikájával. A kormány nyitva akarta hagyni a Tokióval való megegyezés útját az Egyesült Államok kínai érdekeinek védelmében. A japán kormány 1938. november 3-án bejelentette, hogy hadműveleteinek végcélja a Japán, Mandzsukuo és Kína hármas kapcsolatán alapuló kelet-ázsiai „új rend” megteremtése, és Konoje miniszterelnök a távolkeleti új helyzettel összhangban álló politika kialakítására hívta fel a külföldi hatalmakat. Grew nagykövet december 30-án jegyzéket adott át a japán külügyminiszternek. A jegyzék paradoxnak minősítette azt a figyelmeztetést, hogy az amerikai állampolgárok csak akkor élvezhetik a Kínával fenntartott gazdasági és pénzügyi kapcsolataikban a diszkriminációmentes elbánást, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri a kelet-ázsiai „új rend” koncepcióját. A jegyzék azonban azt is tartalmazta, hogy Washington kész megvizsgálni a korábbi megállapodások módosítására vonatkozó javaslatokat.12 2 Noha az „új rend”-koncepció az agresszió kiszélesítésének programja volt, Washington elvetette a szankciópolitikával kapcsolatos elgondolásokat. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a stratégiai fontosságú anyagokra vonatkozó exporttilalmak megtorlást váltanának ki Japán részéről, s a háborúba sodródás veszélyét idéznék fel. Hull még egy szempontra világít rá memoárjában. Áttekintve az 1938-as Japán-politikát, megállapítja, hogy gazdasági szankciók esetén az Egyesült Államok viselte volna a legnagyobb terhet, mert az amerikai-japán kereskedelem csaknem kétszer akkora volt, mint az összes európai ország Japánnal lebonyolított kereskedelmi forgalma, kivéve az utóbbiak ázsiai területei és India által eszközölt eladásokat.123 A Japán elleni gazdasági szankciók jelentős exportlehetőségektől fosztották volna meg az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok és Japán közti kapcsolatokban az „erkölcsi embargó” is szerephez jutott 1938-ban. A State Department a kínai városok elleni légitámadások miatt július 1-én arról tájékoztatta a repülőgépgyárakat és -exportőröket, hogy a kormány ellenzi az eladásokat olyan országoknak, amelyek fegyveres erői polgári lakosságot bombáznak. A külügyminisztérium a Japán-politikával való ütközés elkerülése végett folyamodott a kötelező erővel nem bíró „erkölcsi embargóhoz”. Egy másik intézkedés szintén ezt a módszert alkalmazta: a kormány nem hivatalosan közölte, hogy helyteleníti hitelek nyújtását Japánnak.124 * 121 Sajátos fejlemény volt, hogy a Panay nevű amerikai ágyúnaszád és három Standard Oil tankhajó ellen intézett provokatív japán repülőtámadás következtében előállt feszült helyzetben az izolacionisták felhagytak a törvény alkalmazásának a követelésével. A Jangce folyón 1937. december 12-én végrehajtott támadás során amerikai állampolgárok vesztették életüket. A japán kormány teljesítette a washingtoni jegyzékekben foglalt követeléseket. Peace and War. United States Foreign Policy 1931-1941. Washington, 1942. 51. 122FRUS Japan: 1931—1941. Vol. 1. 477—481.; Grew nagykövet 1938. december 30-i jegyzéke uo. 820-826. 1 23 Peace and War. United States Foreign Policy 1931-1941. 85.; Hull: i. m. 570—571. 124 Peace and War. 86.
