Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930AS ÉVEKBEN 91 hogy a kormány részt vesz az 1922-es kilenchatalmi szerződést aláírt országok konferenciáján, amelynek célja a kínai helyzet megegyezéssel történő megoldása, s Washington együtt fog működni a többi aláíró féllel, beleértve Kínát és Japánt.11 s Az 1937. november 3-án Brüsszelben megkezdődött konferencia kilátástalanságát jól jellemezte az amerikai delegáció egyik tagja, aki maliciózusan állapította meg: „még mielőtt találkoznánk, már arról beszélünk, hogy miként lehetne befejezni azt.”116 Japán október 27-én elutasítólag válaszolt a belga kormány meghívására. A delegációk két lehetőség között választhattak: megkísérlik rábírni Japánt a konferencián való részvételre, vagy megfontolás tárgyává teszik a Tokió elleni intézkedéseket. Az angol és a francia delegáció az Egyesült Államok iránymutatására várt. Az amerikai delegáció csak arra volt felhatalmazva, hogy támogassa a Japán és Kína közti vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését a konferencián, Roosevelttől kapott instrukciói kizárták a Japán elleni szankciókat.117 A konferencia november 7-én javaslatot tett Tokiónak egy néhány ország képviselőjéből álló szűkebb bizottság kiküldésére, amely a japán kormány küldöttével megvitatná a konfliktus rendezésének módozatait. Miután ez a javaslat is elutasításra talált, a konferencia november 15-én nyilatkozatot tett közzé, ismét felajánlván közreműködését a rendezés elősegítése érdekében. A nyilatkozat utolsó mondatát, amely a Brüsszelben képviselt államok „közös magatartásának” megfontolását helyezte kilátásba, Hirota japán külügyminiszter „egységes akciónak” értelmezte. Kifejtette Grew nagykövetnek, hogy ez gazdasági bojkottot vagy más szankciókat jelent, szemrehányást tett, amiért az Egyesült Államok kormánya kezdeményezője volt a konferenciának, és vezető szerepet vállalt ott. Grew rámutatott, hogy a „közös magatartás” nem azonos az „egységes akcióval”, s Hull üzenetét átadva arról tájékoztatta Hirotát, hogy a washingtoni kezdeményezéssel kapcsolatos állításban „egy szemernyi igazság sincs”. Végül tomácsolta a State Department vezetőjének azon óhaját, hogy a távol-keleti helyzet ne rontsa meg az Egyesült Államok és Japán kapcsolatait. Tokiónak aligha kellett attól tartania, hogy Japánra nézve hátrányos döntés születik Brüsszelben. A konferencia által 1937. november sült, hogy az elnök november 11-re, az 1918-as fegyverszünet emlékét őrző napra meghívja a Fehér Házba a washingtoni diplomáciai testületet, s felolvassa az államfőkhöz intézett üzenetét, amelyben felhívja őket mielőbbi egyetértés kialakítására négy alapvető kérdésben. Ezek: a nemzetközi kapcsolatokban betartandó elvek, a nyersanyagok egyenlő feltételekkel való megszerzésének jogát biztosító módszerek, a nemzetközi megállapodások békés revíziójának módszerei, a semlegesek jogai és kötelezettségei háború esetén. Az elnök végül bejelenti, hogy az amerikai kormány kész javaslatok kidolgozására, az általa felkérendő kormányokkal együttműködve. Welles azt javasolta, hogy az Egyesült Államok nagykövetei, ilL követei az egyidejűleg, távirati úton megkapott elnöki üzenetet azonnal adják át az államfőknek. Hull arra hivatkozva ellenezte a tervet, hogy az nem irányozta elő Anglia és Franciaország előzetes tájékoztatását Állásfoglalásában az is szerepet játszott, hogy az elnök kezdeményezése tápot adhat a külpolitika iránti izolacionista gyanakvásnak. Roosevelt helyt adott a külügyminiszter ellenvetéseinek. 1938 januárjában ismét napirendre tűzte a tervet, amit ezúttal Chamberlain tudomására hozott A brit miniszterelnök azzal hárította el a javaslatot, hogy az keresztezné kormánya Olasz- és Németország megbékitésére irányuló törekvéseit Egy héttel később, Eden nyomására közölte egyetértését 1938 tavaszán végleg időszerűtlenné vált a terv. William L. Langer-S. Everett Gleason: The Challenge to Isolation 1937-1940. London, 1952. 19-28.; Welles tervét 1. FRUS 1937. Vol. I. 665-670. 1 ' 5FRUS Japan: 1931-1941. Vol. I. 400-401. 116 Idézi/»raff: Cordell Hull 1933-44. 263. 117Pratt: uo. 262-263. Hull: i. m. 552.
