Századok – 1982

Krónika - Perényi József 1915–1981 (Palotás Emil) 189/I

KRÓNIKA 189 írt külön könyvet Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban címen, 1957-ben jelent meg. Kossuth, Teleki László, a dualizmus korában a 48-as függetlenségiek, ez volt a magyar történelemnek az a vonulata, amellyel rokonszenvezett, külön tanulmányban foglalkozott a függetlenségiek és a bontakozó magyar munkásmozgalom kapcsolataival. Legkedveltebb dualizmus-kori politikusa, akiben mintha egy kissé saját elődjét és példaképét is szerette volna látni, Mocsáry Lajos volt. Válogatott munkáit 1958-ban adta ki, s több tanulmányban, újabb válogatásban is mindig újból és újból visszatért hozzá. Benne látta a magyar függetlenségi gondolat és a nemzetiségi kérdés valamiféle összefonódását, a saját nemzetéért és a többiekért érzett felelősségtudat megtestesülését, mindazt, amiért ő is dolgozott. Nagy szeretettel írt róla, ahányszor csak tehette, itt is elment a legapróbb részletekig. Legutolsó, kisebb írásait egybefoglaló, Csehszlovákiában megjelent kötetében, a Kapcsolatok vonzásában címűben, a 16. századi besztercebányai felkeléstől a dualizmus koráig vizsgálta magyarok és szomszédok együttélésének kérdéseit, megint csak a pozitív kapcsolatok jegyében. Hosszan lehetne még sorolni tanulmányait, megemlékezéseit, amelyek mind valahol a magyar nemzeti függetlenséggel és a nemzetiségi kérdéssel kapcsolódtak össze. Tudós volt, a valóságot kutatta, nem törődött a politikai széljárásokkal. De végső fokon mégis politizált, egész életművével, amely a szomszédokkal való megértésre, barátságra törekedett. Tudta róla ezt mindenki, nemcsak idehaza, hanem a szomszédos országokban is. Az onnan jövő kutatók, magyarok és nem magyarok egyaránt, mindig felkeresték, tanácsért, útmutatásért, újabb adatok feltárásáért. És senki sem távozott tőle üres kézzel, mindenkinek tudott valami újat mondani, további kérdésekre, problémákra felhívni a figyelmét. Segítőkészsége már-már közmondásos volt. Boldog volt, ha adhatott, ha gazdag tudásanyagát másoknak is átadhatta, ha másokat is irányíthatott azokra a kérdésekre, amelyek olyan elemi erővel izgatták őt. Rengeteget tudott, határainkon kívül is megbecsült tudós volt. És ugyanakkor a legszerényebb emberek egyike, aki mindig kész volt másokat maga előbb bocsátani, s meghúzódni a háttérben. Tudta, ha ismeretekre van szükség, úgyis hozzá fordul majd mindenki. Majdnem észrevétlenül dolgozott. Most, hogy meghalt, most fogjuk csak igazán megbecsülni, mert érezni fogjuk majd a hiányát. Niederhauser Emil PERÉNYI JÓZSEF (1915-1981) A budapesti egyetem Kelet-Európa Története Tanszékének volt vezető professzora alig egy évvel nyugdíjba vonulása után távozott közülünk. Sokoldalúan képzett történészt vesztettünk el benne, aki különösen az egyetemes történeti oktatás fejlesztése terén szerzett jelentős érdemeket. Történelem-földrajz szakos hallgatóként a történelem segédtudományai vonzották. Ebből a tárgykörből készítette el 1938-ban Szentpétery tanítványként bölcsészdoktori értekezést: „A francia iskolák hatása a magyar okleveles gyakorlatra". Közben azonban érdeklődése mind jobban a szláv népek története felé fordult. Az egyetemtől nyert hosszabb párizsi, majd bécsi ösztöndíjas tanulmányútját már módszeres szlavisztikai tanulmányokra használta fel. A tanári diploma megszerzése után rövid ideig díjtalan tanársegédként még az egyetemen tevékenykedett, aztán magántisztviselő lett. Bár ezzel látszólag távol került választott hivatásától, életkörülményei mégis úgy alakultak, hogy abból a későbbiek folyamán szakamilag sokat profitált. A háború első éveit Ganz-gyári tisztviselőként Isztambulban töltötte, ahol módja nyílt a török nyelv elsajátítására és a török történelemmel való közelebbi megismerkedésre. Később, már a háború után, nyelvismeretének köszönhetően, követségi attasé lett a Szekfü-vezette moszkvai magyar követségen. Az alkalmat Perényi József orosz történelmi stúdiumokban való elmélyedésre használta fel. Hazatérte után, 1947-től, egy évtizeden át a Kelet-Európai Intézet, majd annak utóda, az MTA Történettudományi Intézete munkatársa. Amikor az ellenforradalmi eseményeket és 1. Tóth Zoltán tragikus halálát követően a budapesti egyetemen átszervezték a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történetének oktatását, az újonnan alakított Kelet-Európa Története Tanszék vezetésével Perényi Józsefet bízták meg. 1960-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.