Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 911 Lackfi Imre nádor (1372-73) Kanizsai János ( 1373-74? ) Szécsényi Frank (1374-78) Csáktornyai Lackfi István volt vajda (1379) Ostfi János (1379-81) Szécsi Miklós országbíró (1382) Szécsényi Frank, másodszor (1383—85) Kanizsai Miklós, 1388-tól tárnokmester (1387-98)'1 3 A felsorolt, láthatóan sűrűn váltakozó tisztségviselők általában a „vasi és soproni ispán" (comes Castriferrei et Soproniensis) címet viselték, Kont Miklós nádort azonban egyes helyetteseinek kiadványai nem ispánként, hanem „a vasi és soproni ispáni honor birtokosaként" (C. et S. comitatuum tenens honorem) emlegették.' 14 A lényeget illetően persze nem volt különbség: a honort egyformán kormányozták címüktől függetlenül, azaz alispánoknak vagy olykor ispánoknak nevezett bírói helyettesek, valamint várnagyok útján. Bírói helyettesük három volt: a vasi, a soproni és a rábaközi. A vasi helyettes általában alispánnak (vicecomes) nevezte magát, egyedül Kont nádor egyik embere, Ravasz István mester (1357—59) használta következetesen az ispáni (comes) rangot. Tisztje azonban nyilván semmiben sem különbözött testvéréétől, Ravasz Jánosétól, aki az utódjaként (1360-66) visszatért az alispáni titulushoz.115 Sopron megyében vegyesebb volt a gyakorlat. Itt Kont nádor helyettesei közül Szigeti Lanceus és Antimus (1361—62), valamint Chuzd-i János (1365—66) előfordulnak comes-ként is, vicecomesként is, 1367 után pedig minden honorbirtokos helyettese állandóan a „soproni ispán „(comes Soproniensis) címmel élt, időnként hozzáfűzve, hogy ezt urának személyében (in persona) cselekszi.'1 6 A megyének tehát ezekben az évtizedekben két „ispánja" volt: az, akit az uralkodó nevezett ki a honor élére, és az, akire a kinevezett maga helyett a megyei hatóság vezetését bízta. 11 3 Vö. a két megye ispánjainak névsorát Wertner 55, 341-342, továbbá Reiszig Ede: Vas vármegye tisztikara a középkorban. Kőszeg, 1940. A legfontosabb kiegészítések 1336: AO III. 290-295; 1369: DL 58.023; 1374: DF 251.763; Uli. Házi 1/1. 173. Kanizsai Jánosról csak azt tudjuk, hogy valamikor 1374. nov. előtt volt vasi és soproni ispán (Smiíiklas XV. 85), a legvalószínűbben 1 373-74-ben. Szécsi Miklóst csak vasi ispánként ismerjük (Dl. 91.885), Liszkóit, Opuliai Lászlót, Lackfi Imrét csak soproniként. Az utóbbinak vasi ispánságát az teszi valószínűvé, hogy Sárvárott 1372-ben várnagya volt (DL 60 7 0, idézi Érszegi Géza: Sárvár története a középkorban. Sárvár monográfiája, Szombathely 1978. 119.) Az alispánok archontológiája alapján feltehető, hogy Haholti Miklós Opuliai László vasi helyettese volt (1368: Dl. 68.248; 1369: Nagy Imre másolatai. Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Ms. 4923), Sárói László pedig Szécsényi Franké (1384: Dl. 91.907; 1385: DL 42.323). Sopronban Sár János lehetett Opuliai comes-e (1367: Dl. 48.015; 1368: Sopr. I. 379) Mikes bán fiainak soproni alispánja 1344-től István mester volt (Dl. 86.143, vö. 1345: Dl. 40.938). Kont Miklósra 1. Engel 1981. 4, továbbá a helyetteseiről, a Ravasz-testvérekről mondottakat (62. jegyzet). 11 4 Ravasz István mester 1357-59 (AO VI. 529; AO VII. 7; DL 103.297; TT 1908. 185). 1 's L. az előző és a 62. jegyzetet. 1 "1361: Sopr. I. 334; 1362: F. IX/3. 284; Sopr. I. 335; 1365: Dl. 105.178; 1366: Sopr. I. 365, 369; 1367: Dl. 48.015; 1368: Sopr. 1. 379, Házi 1/1. 151-152; 1370: Sopr. I. 390; 1371: uo. 391; 1373: uo. 404; 1377: uo. 425; 1378: uo. 448, 450. Az in persona kitétel 1371-ben és 1373-ban szerepel.
