Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
912 ENGEL PÁL A Sopron megye részét alkotó rábaközi kerület (districtus) élén az első évtizedekben a vasi és soproni alispánokkal egyenrangú tisztségviselő állt, aki általában ispánnak (comes de Rabakuz) nevezte magát, később azonban időnként alispánnak. Ő volt a mindenkori várnagya Sopron megye egyetlen királyi várának, Kapuvárnak, amely tehát a honor állandó részét alkotta.11 7 Vas megyében, mint láttuk, 1327 óta három királyi vár volt. Közülük Sárvárnak 1350-ben a vasi alispán volt a várnagya, 1372-ben pedig Lackfí Imre nádornak, a honor urának az embere. Korábban maguk az ispánok is gyakran tartózkodtak itt (1331, 1332, 1347).118 Kőszeg ugyancsak kedvelt lakóhelye volt az ispánoknak a század első felében (1335, 1339), várnagyaiként Lackfi István (1342), Tót Lőrinc (1348) és Kont Miklós nádor (1360) embereit említik. 1374 körül Erzsébet királyné lett az uradalom birtokosa, a várnagyi címet pedig ezóta (1374, 1385) maga az ispán viselte.11 9 Újvárról csak annyi ismeretes, hogy 1360/61-ben Kont Miklós vasi alispánja, Ravasz János ült benne várnagyként.12 0 A két megyében idővel megnőtt a királyi várak száma. 1332-ben Károly Róbert a szentgotthárdi apátságtól cserével megszerezte Dobrát.12 1 1340-ben, az utolsó osztrák háború befejezése után leszámolt a Habsburgokhoz húzó Kőszegiekkel. Vezére, az akkori ispán, Lackfi István lovászmester elvette tőlük Lékát (amelynek fejében a Zala megyei Kernend várat kapták meg), és nagyjából ugyanekkor királyi kézre jutott a szomszédos Borostyánkő is.122 Sopron megye határán, a Lajta mellett pedig Lackfi a király megbízásából 1340—41 táján felépítette Szarvkőt, hogy az osztrák támadásokkal szemben a továbbiakban védelmül szolgáljon.1 2 3 Szarvkőt a király 1352 után kevéssel eladta a Wolfurtiaknak.1 2 4 A többi vár a század végéig királyi kézen maradt, de sorsukról alig tudunk valamit. Egyedül Lékáról ismert, hogy 1347-ben Tót Lőrinc, 1350-52 között Wolfurti Ulrik birtokolta, tehát az 11 'Kapuvárra és a Rábaközre Fügedi 1977. 83, továbbá 1322: Sopr. 1. 89; 1341: AO IV. 77; 1344: F. IX/1. 333; 1349: Dl. 41.100, 65 500-502; 1358: Dl. 86.347; 1359: HO III. 174; 1377: HO I. 272; 1378: uo. 452, 483; 1379: HO I. 275. A király 1350-be.n azt mondja egy Kapuvárhoz tartozó soproni várföldről, hogy „per nos ac comités Soprunienses seu castellanos dicti castri nomine honoris regii hactenus possessa extitit", Sopr. I. 213. ""1331: Dl. 66.412; 1332: Dl. 91.253; 1347: Dl. 41.051; 1350: Századok 7 (1873) 246; 1372: 1. fent a 113. jegyzetet. 1 19 1335: AO III. 216; 1339: Sopr. I. 144; 1342: uo. 171; 1348: F. IX/1. 636; 1360: Sopr. I. 332. - 1374-ben Erzsébet királyné Frank vasi és soproni ispánhoz, valamint ennek kőszegi alvárnagyához intéz parancsot, F. IX/4. 580, és ugyanőt 1385-ben a másik Erzsébet kőszegi várnagyának titulálja (F. X/l. 209). Ez arra mutat, hogy a vár ekkoriban a királynéké volt, és csakugyan Kőszeg tartozékán, Locsmándon (vö. 1387: F. X/l. 389) 1381-ben Erzsébetnek saját népei laktak (populi seu jobagiones nostri, F. IX/5. 516). 120 1360-1361: F. IX/7. 490, 502; F. IX/3. 287. 121 F. VIII/3. 601. ,22 Lékára 1347: Sopr. I. 199, a cserére 1370: Zala II. 40. Léka visszaszerzését szerintem tévesen szokás 1336 tájára keltezni, mivel Lackfi csak 1340 márc.-tól viselte a két megye ispánságát (vö. HO I. 179, AO IV. 3.). Borostyánkő először 1343-ban tűnik fel Lajos király birtokában (H. Prickler: Geschichte der Herrschaft Bernstein. Burgenländische Forschungen 41 (1960) 166.), 1339-ben még a Kőszegieké volt (Századok 29 (1895) 143-144). 12 3 (1340-41): Sopr. I. 159; 1343: Sopr. I. 199. 12 4 1352-ben még királyi vár; 1363-ban a Wolfurtiaké (Fügedi 1977. 196).
