Századok – 1982

Történeti irodalom - Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13–14. századi Magyarországon (Ism.: Csorba Csaba) 153/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 155 állt az országban: Németújvár, Léka, Fülek, Borostyán és Óvár (Vas m.). Rabold, Jolsva, Füzér, Toboly, s az erdélyi Vécs (22.1.). 1242-ben a pápához küldött, Fügedi által is idézett levél 17 erősséget sorol föl, de ezek közül Fügedi csak az említett névsor első három tagját tekinti igazán várnak, azzal indokolva, hogy a többi vagy erődített kolostor (Tihany, Pannonhalma, Zalavár), vagy város (Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Győr, Nyitra, Komárom), vagy ispánsági vár (Moson, Sopron, Vasvár, Pozsony, Abaújvár). A felsorolt három csoportba tartozó erősségek nem tartoznak Fügedi vizsgálati körébe. Mielőtt a történeti feldolgozás további ismertetését folytatnánk, szükséges hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy a két ismertetendő kötet nem foglalkozik valamennyi 1242-1437 között fennállt erősséggel. Fügedi a következőképpen határoltá el az általa vizsgált területet: A vár legfontosabb ismérvének a katonai szerepet tartja (8.1.), ebből a szempontból nem lát különbséget a nagymorva birodalom erősségei és a 17. század erődítményei között sem. A vár másik funkciója a központ (székhely) jelleg - részünkről ezt tartjuk a fontosabbnak, meghatározóbbnak, a lakás-lakóhely funkcióval egyetemben. A vár építészeti kialakítását nem tartja meghatározónak, vitatva a formák és korok közötti feltétlen összefüggést, tehát elveti a Geró'-féle elméletet. Hangoztatja azt is, hogy a régészet nem képes minden esetben tisztázni az alaprajzot (10.1.), bár a példaképpen fölhozott Drégely éppen nem ebbe a körbe tartozik! A latin szóhasználat (castrum) szerinti elhatárolást sem tartja egyértelműnek, különösen nem a 13—14. század vonatkozásában (10.1.). Engel egyszerűbben jár el, a „castrum" megnevezést egyértelműnek tartva, csak az eképpen megjelölt erősségekkel foglalkozik, castellum, fortalitium stb. megjelölésűekkel nem. Fügedi a várak közül kizárja az ispánsági várakat, azzal az indoklással, hogy ezeket nem alakították át az új kor követelményeinek megfelelően, hanem megszűntek várak lenni (15-16.1.). Példának Abaújvárat hozza föl, pedig ez még 1332-ben is fennállt, hiszen várnagya volt. A tatáijárást túl nem élt várak valóban kizárhatók, de azok, melyek tovább, a közép- sőt a törökkorban is jelentős erődítmények voltak, miért lennének mellőzendők? ! Fügedi adattárában így hiába keressük Kraszna, Krassófő, Arad, Bécs, Bodrog, Szatmár, Zaránd, Baranyavár, Borsod, Doboka, Haram, Nógrád, Keve, Temesvár, Zemplén, Bereg, Pozsony, Esztergom, Sáros, Zólyom, Trencsén, Szepes, Komárom várát. A Fügedihez hasonló szempontok szerint dolgozó Engel viszont adattárában ezek legnagyobb részét mint élő, létező várat szerepeltette. Fügedi nem vette figyelembe az egyházi központokul szolgáló várakat sem. így minden indoklás nélkül hiányzik adattárából Gyulafehérvár, Kalocsa, Várad, Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Vác, Nyitra, a margitszigeti esztergomi érseki és a johannita vár. Nem értjük, miért maradt ki a jegyzékből Buda és Óbuda vára. „Az általunk vizsgált vártípus mindig székhely és uradalmi központ" — írja Fügedi (16.1.). A határvédelmet szolgáló várakat (Erdély és Délvidék) kihagyja. Különböző meggondolásokból így a felsoroltakon kívül kimaradt Fügedi adattárából Náprád, Erdélyben Újvár, Kőhalom, Törcsvár, Fogaras, Zebernik, délen Orsova, az Alföldön Atya, Diószeg, Fábiánvára, Gelénes, Jenő, Kakat, Pácin, Kálló, Sárvár, Kér, Keresztúr, Szokoly (ezek közül is több Engelnél szerepel). Hiányjegyzékünk nem teljes, elsősorban az általunk behatóbban ismert alföldi és erdélyi területek várai tekintetében végeztünk szúrópróbaszerű ellenőrzést. Engel Fügedinéi teljesebb adattárában a következő várakat hiába kerestük: Náprád, Kraszna, Jára, Földvár (Erdély), Rozsnyó, Fogaras, Gyulafehérvár, Hátszeg, Lászlóvár, Lippa, Arad, Atya, Bács, Bátmonostor, Diószeg, Fábiánvára, Gelénes, Jenő, Kakat, Pácin, Szatmár, Zaránd, Baranyavár, Borsod, Brassó, Doboka, Bátor, Becs, Cseri, Csicser, Ecsed, Futak, Ohat, Pocsaj, Aranyos, Asszonyfalva (Vas m.), Békés, Csobánc, Dáró. Folytatva a kronológiai sort, Fügedi második tanulmányára térünk, mely a „kiskirályok" várait veszi vizsgálat alá, az összefüggő váruradalmak létrejöttének mechanizmusát tanulmányozva. Csák Máté uralmi területe és várai száma tekintetében finomítja Kristó Gyula Csák monográfiájának megállapításait. A szétágazó nagy anyag feldolgozására természetesen nem vállalkozott a teljesség igényével, így mintavétel útján Bihar vármegyét mutatja be (kérdés, tipikus-e ez, s elég-e egyetlen minta? ). írásos forrásaink meglehetősen egyoldalúak, ezért a várépítések szervezési és anyagi vonatkozásai tekintetében alig talált fogódzót, mindenesetre igyekezett az ilyen irányú adatokat minél teljesebben kiaknázni. Az 1300 előtt keletkezett várakat térképre is vitte (2. ábra), s azt állapította meg ennek alapján, hogy az 1270 előttiekhez (1. ábra) hasonlóan - a nagyobb szám és a sűrűség ellenére - még mindig a határvárak vannak többségben. Megjegyezzük itt, hogy a kép némileg módosulna az adattár jelzett hiányainak figyelembevételével, s ha a térkép föltüntetné azokat a területeket valamiféle jelzéssel, ahol nem volt nagybirtok. Mert a nagybirtok léte a vár létesítésének