Századok – 1982

Krónika - Paulinyi Oszkár 1899–1982 (Heckenast Gusztáv) 1365/VI

KRÓNIKA Paulinyi Oszkár 1899-1982 A Zólyom megyei Gaiamszegen született. Középiskolai tanulmányait a Selmecbányái evangélikus líceumban és a besztercebányai evangélikus gimnáziumban végezte. 1917-ben mint az Eötvös József Kollégium ösztöndíjas tagja a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán történelem-latin szakra iratkozott be, 1922-ben magyar művelődéstörténetből tett doktori szigorlatot. Ezután egy-egy félévet töltött Alphons Dopsch szemináriumában a bécsi, illetve Friedrich Meinecke szemináriumában a berlini egyetemen; németországi tanulmányútját az augsburgi Fugger levéltárban végzett kutatással fejezte be. 1923-tól 1955-ig az Országos Levéltár tisztviselője volt, ilyen minőségben 1930-tól 1946-ig a bécsi levéltárakhoz kirendelt magyar kormánymegbízottként Bécsben teljesített szolgálatot. 1955-ben megszervezte és 1959 végéig vezette a Magyar Tudományos Akadémia Csehszlovákiai Társadalomtudományi Kutatócsoportját. 1957-ben nevezték ki a MTA Történettudományi Intézetéhez, s innen ment tudományos főmunkatársként nyugdíjba 1970-ben. Neve már fiatalon a feudális kori magyarországi bányászattörténettel forrott össze, de egyetemi tanulmányainak befejezésétől haláláig megszakítatlan, hatvan évet magába foglaló levéltárosi és történetkutatói pályáján nem volt feladat és nem volt téma, amely idegen lett volna tőle. A 30-as évek egyháztörténeti forrásgyűjtéséből kiadta Iratok Kassa rekatholizálásának történetéhez c. közleményét a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XIV. kötetében (Budapest, 1931); a 18. század első évtizedei protestáns vallásügyi tárgyalásainak teljes forrásanyagát kiadásra kész másolataiban a budapesti Ráday Gyűjtemény őrzi. 1947-tó'l 1949-ig Bécsben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája megbízásából Leo Stern professzor által szervezett munkásmozgalom történeti kutatásban vett részt. Az 50-es évek második felében csehszlovákiai levéltári forrásfeltárásaiban a középkori oklevelek teljességre törekvő számbavétele és mikrofilmeztetése éppúgy helyet kapott, mint a dualizmus kori magyar kormányok nemzetiségi politikája, vagy Csehszlovákia létrejöttének dokumentumai. Kiadta az Országos Levéltárban A Helytartótanács levéltára (Budapest, 1954) és a Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok (Budapest, 1956) alapleltárát. Publikált numizmatikai közleményeket és hivataltörténeti tanulmányokat. Úttörőek várostörténeti írásai. A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története (Tanulmányok Budapest Múltjából VI/1939) Buda 18-19. századi topográfiájának tisztázását segítette elő, Tulajdon és társadalom a Garam vidéki bányavárosokban (Történelmi Szemle 1962) c. tanulmánya a magyarországi alapított városok problematikáját tárta fel. A Garam-vidéki bányavárosok lélekszáma a XVI. század derekán (Történelmi Szemle 1958) c. tanulmánya először kapcsolta össze a történeti statisztikát elmélyült társadalomtörténeti elemzéssel. Már ezek a szerteágazó tematikájú munkák is tiszteletre méltó és maradandó helyet biztosítanának Paulinyi Oszkárnak a magyar történetírás történetében. Pedig ez az életműnek csak a perifériája. Az életmű lényege a feudális kori magyarországi bányászat, nemesfém- és rézkohászat történetének feltárása. Az indítást kutatásaihoz Domanovszky Sándortól, Szekfű Gyulától és Kováts Ferenctől kapta. A bányászat és kohászat története egyszerre volt számára technikatörténet és gazdaság- és társadalomtörténet, ő hasznosította először, és Magyarországon mindmáig egyedül az egykorú számviteli forrásanyagot. Eredményeit a véglegesség igényével fogalmazta meg; nehezen szánta rá magát a publikálásra, de amit egyszer kiadott, azon többé részletkérdésekben sem kellett módosítania. Legelső tanulmánya,/! sóregále kialakulása Magyarországon (Századok 1924) teljes egészében érvényes, megfogalmazásaiban modem ma is, miközben 13-14. századi gazdaság- és társadalomtörténetünk szemléletében és problémaállításaiban az elmúlt fél század folyamán alapvetően átalakult. A harmincas évek-