Századok – 1982

Krónika - Paulinyi Oszkár 1899–1982 (Heckenast Gusztáv) 1365/VI

1366 KRÓNIKA ben két, ma már klasszikusnak számító tanulmányt tett közzé, A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége (Károlyi Árpád Emlékkönyv, 1933) és Magyarország arany termeié se a XV. század végén és a XVI. század derekán (A Gróf Klebelsberg Kunó Történetkutató Intézet Évkönyve, 1936) címen. Tekintete az elsó'ben Közép-Európát, a másodikban az egész óvilágot átfogta már, s az egyetemes történeti távlat minden késó'bbi munkájára rányomta bélyegét. Ez a két tanulmány alapozta meg Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000-1526) c. összefoglalását (Századok 1972), amelynek egyik alcímében pregnáns pontossággal sikerült megragadnia a középkori magyar történet lényegét: „Gazdag föld - szegény ország". Életének utolsó évtizedeiben egyre inkább a 16. század foglalkoztatta. Összeállította A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán c., adatsorokat közreadó félfeldolgozást (Budapest, 1957), minden további monografikus feldolgozás megkerülhetetlen alapját. Bányászattörténetünk központi problémájaként ismerte fel a vállalkozást, így feldolgozta annak közép-európai kezdeteit A vállalkozás kezdeti formái a feudáliskori nemesércbányászatban (Budapest, 1966) c. kismonográfiában. Ezután számos kisebb tanulmányban dolgozta fel 16. századi bányaművelésünk különböző' technikai, üzemszervezeti és jogi kérdéseit. Életművét végül Nemesfém-monopólium és technológia (A nemesfémek bányászatának és finomításának királyi monopóliuma és a kamarai finomítóművek technológiája Magyarországon és Erdélyben 1325-1700) c. rövid tanulmányában (MTA II. Oszt. Közi. 1977) és Vállalkozás és társadalom az alsómagyarországi bányavidéken (XV-XVI. század) c„ kéziratban maradt nagy monográfiájában foglalta össze. A mű — hála Paulinyi Oszkár rendkívüli munkabírásának és élete végéig megőrzött szellemi frisseségének - elkészült. Hatalmas tudása, kutatási módszere, eredményei hozzáférhetőek a kutatás számára, nem veszhetnek el. De közkinccsé tételük érdekében nagyon sok még a teendő. A sors különös igazságtalansága, hogy Paulinyinak, aki élvezettel osztotta meg tudását, forrásismereteit másokkal, aki soha nem utasított vissza senkit, ha tanácsért, szakmai segítségért hozzá fordult, nem volt tanszéke, nem voltak tanítványai, nem volt még egy egyetemi speciálkollégiuma sem. Életében ő volt a feudális kori magyarországi bányászattörténet; ebben a tudományágban azt tudjuk, amit ő felkutatott. Halálával ez a tudományág gazdátlanná vált, művelői Magyarországon még alapfokon sincsenek. Legfontosabb munkái közül néhány megjelent vüágnyelveken (Die anfänglichen Formen des Unternehmens im Edelerzbergbau zur Zeit des Feudalismus, Acta Historica 1966; Eigentum und Gesellschaft in den niederungarischen Bergstädten. Ein Beitrag zur Problematik der deutschen Kolonisationsstadt in Ungarn, in: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650. Köln-Wien, 1971; The Crown Monopoly of the Refining Metallurgy of Precious Metals and the Technology of the Cameral Refineries in Hungary and Transylvania in the Period of Advanced and Late Feudalism (1325-1700) with Data and Output, in: Precious Metals in the Age of Expansion. Stuttgart, 1981). De Alphons Dopsch egykori szemináriumi növendékének csak élete legvégén nyílt rá ismét alkalma, hogy személyes kapcsolatba lépjen az egyetemes gazdaság- és társadalomtörténet mai vezető egyéniségeivel. Igaz, az írás megmarad. A lehetőség megvan rá, hogy a legkülönbözőbb nemzetek bányászattörténészei megismerkedjenek Paulinyi munkásságával, tanulmányozzák és elsajátítsák kutatási módszerét. De arra most már sajnos nincs lehetőség, hogy széles témakörének kutatói élő személyiségének hatása alá kerüljenek. Végül is Paulinyi Oszkár elég sokat megkapott abból, ami egy ilyen formátumú és ilyen eredményes kutatónak jár; de amit megkapott, későn kapta meg. Sorsában általában osztoznak a kis nemzetek történészei. Átvitt értelemben történettudományunkra is érvényes Paulinyi stiláris telitalálata: ,gazdag föld, szegény ország". Emlékét akkor őrizzük híven, ha megkíséreljük folytatni munkáját. Heckenast Gusztáv