Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 951 gyakorlati hasznával. Az egy-egy sorokkal hasznavehetetlen sivár tömeg árasztaná el az oklevéltárat, s hiába határozná el a kutató, hogy ügyet sem vet a selejtre, a név- és tárgymutatóba csak fel kellene venni az oklevélkiáffitók neveit. Elképzelhető, egy-egy történeti szereplőre keresve felvilágosítást, hányszor csalná meg az index utalása a kutatót. A legtöbb félreértést a történetírás hivatása tekintetében úgyis a kritikátlanság okozza, amely az adatok tömegének igézetében nem képes szétválasztani fontosat és jelentéktelent. A Zsigmondkori Oklevéltár egész jellegében a tudományos kutatás érdekeit kívánja szolgálni, bizonyos jelenségekre figyelmeztetni, azok összefüggésére utalni, könnyen kezelhetőségével a további vizsgálatokhoz kedvet ébreszteni. Mindazt, ami egy értelmes történetkedvelőt leköt, benne gondolatot ébreszt, szeme előtt távlatot nyit, az unalom pora lepné el. A IV. kötet munkába vétele, valamennyien így gondoljuk, nem jelenti a III.-nak háttérbe szorulását. Ezzel, amennyire erőm engedi, az elveszettnek hitt kivonatok megkerülése után megújuló kedvvel kívánok tovább foglalkozni, remélve, hogy mire elkészülök penzumommal, a IV. kötet szerkesztőivel egy időben én is eljutok a fényképmásolatok kézbevételéig. Ennek a majdan egységesülő munkánknak megkezdését lehetővé fogja tenni, hogy hamarosan befejeződnek a Df.-sorozat szervezési munkálatai. Ezzel a Filmtár és Fényképgyűjtemény szerfelett bizonytalan jellegű s nehezen kezelhető csoportjai könnyen áttekinthető, számba vehető és ellenőrizhető egységbe tömörülnek. Tehát nemcsak a munka nehézkes, időrabló jellege szűnik meg, hanem az idegölő bizonytalanság is, hogy a legjobb igyekvés ellenére valami kimaradhatott a számbavétel és feldolgozás során. A rendezés folyamán ugyanis a felvételekről megnagyított fénykép készül, minden oklevélfénykép számot kap - ez a Df - , a keltezés - megoldva - a kiállító nevével együtt rákerül az oklevélről, valamint a benne átírtak mindegyikéről készült utalólapokra, az időrendbe szedett „kék cédulákra". Az immár évszázados múltú s jól bevált Dl.-lel pontosan megegyező mutató végre megadja a biztonság megnyugtató érzését. Csak aki már ült leolvasó készülék előtt s miután több részben lefényképezett oklevél homályos felvételeit megpróbálva kibetűzni, szemének megerőltetése után a tekercs végén észrevette, hogy van egy jobb felvétel is, csak az tudja igazán értékelni a változást! A IV. kötet két összeállítója azzal, hogy vállalkoztak a munkára, s azt már végzik is, megnyugtatnak, hogy az a történészgeneráció, amelyhez tartoznak, helyesli és kívánatosnak tartja az oklevéltár befejezését. Részvételüket puszta udvariasságnál azért is merem többre értékelni, mert az oklevéltár előnyeit és hátrányait kutató és történetírói munkájukban ismételten mérlegelhették. Pedig volt idő, amidőn Fügedi Erik még nem vallotta mostani nézetét. Legalábbis 1959-ben nem gondolt arra, hogy a pozsonyi prépostság plébániáit felsoroló 1390-i fontos oklevél Fejér-féle hibás kiadása többé már nem jellemzi történetírásunk színvonalát,49 hiszen a Zsigmondkori Oklevéltárs o közli az eredetiből az inkriminált kiadás valamennyi hibás helynevének helyes alakját, van tehát oly kiadvány, amely feleslegessé teszi az eredeti oklevél kézbe vételét. S ma már azt is elfogadja, hogy összevont teijedelemre törekedve az oklevél teljes szövegének közlését annak idején regeszta beiktatása pótolta. Engel Pál — saját szavai szerint — a Zsigmondkori Oklevél-4'Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im Mittelalter in der Slowakei. Studia Slavica academiae scientiarum Hungaricae 5 (1959) 364. 501. k. 1498. sz. 8»
