Századok – 1982

Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V

A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 951 gyakorlati hasznával. Az egy-egy sorokkal hasznavehetetlen sivár tömeg árasztaná el az oklevéltárat, s hiába határozná el a kutató, hogy ügyet sem vet a selejtre, a név- és tárgymutatóba csak fel kellene venni az oklevélkiáffitók neveit. Elképzelhető, egy-egy történeti szereplőre keresve felvilágosítást, hányszor csalná meg az index utalása a kutatót. A legtöbb félreértést a történetírás hivatása tekintetében úgyis a kritikátlanság okozza, amely az adatok tömegének igézetében nem képes szétválasztani fontosat és jelentéktelent. A Zsigmondkori Oklevéltár egész jellegében a tudományos kutatás érdekeit kívánja szolgálni, bizonyos jelenségekre figyelmeztetni, azok összefüggésére utalni, könnyen kezelhetőségével a további vizsgálatokhoz kedvet ébreszteni. Mindazt, ami egy értelmes történetkedvelőt leköt, benne gondolatot ébreszt, szeme előtt távlatot nyit, az unalom pora lepné el. A IV. kötet munkába vétele, valamennyien így gondoljuk, nem jelenti a III.-nak háttérbe szorulását. Ezzel, amennyire erőm engedi, az elveszettnek hitt kivonatok meg­kerülése után megújuló kedvvel kívánok tovább foglalkozni, remélve, hogy mire el­készülök penzumommal, a IV. kötet szerkesztőivel egy időben én is eljutok a fénykép­másolatok kézbevételéig. Ennek a majdan egységesülő munkánknak megkezdését lehetővé fogja tenni, hogy hamarosan befejeződnek a Df.-sorozat szervezési munkálatai. Ezzel a Filmtár és Fényképgyűjtemény szerfelett bizonytalan jellegű s nehezen kezelhető csoport­jai könnyen áttekinthető, számba vehető és ellenőrizhető egységbe tömörülnek. Tehát nemcsak a munka nehézkes, időrabló jellege szűnik meg, hanem az idegölő bizonytalanság is, hogy a legjobb igyekvés ellenére valami kimaradhatott a számbavétel és feldolgozás során. A rendezés folyamán ugyanis a felvételekről megnagyított fénykép készül, minden oklevélfénykép számot kap - ez a Df - , a keltezés - megoldva - a kiállító nevével együtt rákerül az oklevélről, valamint a benne átírtak mindegyikéről készült utalólapokra, az időrendbe szedett „kék cédulákra". Az immár évszázados múltú s jól bevált Dl.-lel pontosan megegyező mutató végre megadja a biztonság megnyugtató érzését. Csak aki már ült leolvasó készülék előtt s miután több részben lefényképezett oklevél homályos felvételeit megpróbálva kibetűzni, szemének megerőltetése után a tekercs végén észre­vette, hogy van egy jobb felvétel is, csak az tudja igazán értékelni a változást! A IV. kötet két összeállítója azzal, hogy vállalkoztak a munkára, s azt már végzik is, megnyugtatnak, hogy az a történészgeneráció, amelyhez tartoznak, helyesli és kívánatos­nak tartja az oklevéltár befejezését. Részvételüket puszta udvariasságnál azért is merem többre értékelni, mert az oklevéltár előnyeit és hátrányait kutató és történetírói munká­jukban ismételten mérlegelhették. Pedig volt idő, amidőn Fügedi Erik még nem vallotta mostani nézetét. Legalábbis 1959-ben nem gondolt arra, hogy a pozsonyi prépostság plébániáit felsoroló 1390-i fontos oklevél Fejér-féle hibás kiadása többé már nem jellemzi történetírásunk színvonalát,49 hiszen a Zsigmondkori Oklevéltárs o közli az eredetiből az inkriminált kiadás valamennyi hibás helynevének helyes alakját, van tehát oly kiadvány, amely feleslegessé teszi az eredeti oklevél kézbe vételét. S ma már azt is elfogadja, hogy összevont teijedelemre törekedve az oklevél teljes szövegének közlését annak idején regeszta beiktatása pótolta. Engel Pál — saját szavai szerint — a Zsigmondkori Oklevél-4'Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im Mittelalter in der Slowakei. Studia Slavica academiae scientiarum Hungaricae 5 (1959) 364. 501. k. 1498. sz. 8»

Next

/
Oldalképek
Tartalom